A Rossz ómen, jó ómen hőse kényszerneurotikus módon számolgat, és furcsa
növényágyásokat gondoz a kertben. A Seggfejben szereplő férfinak
emberfej nőtt a farán, ám ő elutasítja az operációt, jobb ötlete lévén. A
Jó Tündér frissen elvált főalakja elakad az autópályán a hóviharban, és
beteljesül, amit kívánt. Nem menekülhet a katarzis elől! A Padlógázban
egy asszony felbőszül férje válási szándékától. Szuicid célzattal elköt
egy kamiont, és az éjszaka kellős közepén feldönget az autópályára,
forgalommal szemben. Útjába kerül a kedveséhez igyekvő lány, az ünnepelt
politikus, a szerelmes zsaru, az Ördögűző néven elhíresült gyilkos, a
gyermeket váró leszbikus pár. A pokoli csattanás pedig kapóra jön
valakinek. A Kedves, mint egy kéjgyilkos hősnője észreveszi, hogy voyeur
leskelődik utána. Távollétében bejár a lakásába, fürdik a kádjában,
használja fogkeféjét. A lány nem rémül meg, inkább úgy dönt, levadássza a
kukkolót. Ehhez régi ismerősök segítségét venné igénybe. Ám ekkor támad
a múlt, nem csak képletesen. A Halálgyári képek és a Valahol Európában –
Új fejezet című írások jóval többek, mint „megfelelő sorrendben egymás
mellé illesztett betűk”. Jelenetek a mészárlós időkből. Leonardo da
Vinci így látta ezt: A háború bestiális őrültség. A Démoni főfigurá ja
azt hiszi, amiről nem tud, azt nem ő követte el. Életét sok más mellett
egy szériagyilkos-specialista zsaru is keseríti. Pedig micsoda versíró
lehetne belőle!
részlet...
Kedves, mint egy kéjgyilkos
részlet a címadó történetbõl
---
Shondra türelmetlenül várta az estét. Amint elszabadult az irodából, hazahajtott. Sajtsalátát készített, a pamlagra roskadt a tállal, és a tévé bámulásába merült.
Azonnal észrevette, amikor a fickó elfoglalta leshelyét a szemközti díszbalkonon.
Ekkor bekapcsolta a gondosan elrejtett kamerát.
Ölbe vette a laptopot. A felvevõ nyomban a monitorra adta a képet. Õ pedig a távirányító segítségével ráközelített a kukkolóra. Még annak erkélybéli helyváltoztatásait is képes volt követni. Így nem csupán szemmel tarthatta az éjjellátót is használó figurát, hanem el is babrálhatott a róla készült képekkel, kinagyíthatta, elemezhette azokat.
Mielõtt elmélyedt volna új játékában, alaposan körbenézett. Háta mögött, de oldalvást sem látott tükrözõ felületet. Az ablakszárnyat is olyan szögben nyitotta ki, hogy a leskelõdõ még véletlenül se szúrhassa ki, mit is nézeget õ a képernyõn.
Készített egy portrét a gyanútlanul kémlelõdõ fickóról. Kivilágosította a képet, kontúrt adott az arcvonásoknak.
A lesõlény kábé negyvenöt éves volt. Fekete kalózkendõje alól árulkodóan elõkandikált egy ezüstszõke hajtincs. Középmagas homlokában ráncok hullámzottak. Skandinávszõke szemöldöke, vízkék szeme, horgas orra, puhán dús szája, hegyes álla, kurta nyaka volt. Bõre zsírosan, tompán csillogott. A petyhüdés mutatkozott már az álla két oldalán és a járomcsontján.
A fickó hallott valamit az álcázásról, erre vallott a fejkendõ és az arcára mázolt, sötét színû alapozó. Öltözéke, vékony bõrkesztyûje feketéllett. Ám arról megfeledkezett, hogy a nyáréji meleg és persze az izgalom - pláne gerjedelem - hatására kiadósan verítékezni fog. Bizony, átizzadta sminkjét.
Átlagos, gyanútlan áldozat aligha szúrta volna ki ottlétét.
Áldozat. Jóllehet, az erkélyen kushadó távcsöves fickó fizikailag nem nyúlt Shondrához, még-is áldozatot csinált belõle. Hiszen összetapogatta, beszennyezte õt leskelõdõ pillantásaival. S az általa érlelt szándékkal. Nyilván nem sokáig fogja beérni a kukucskálással.
A lány elmentette az arcmást, felpattant a világhálóra, és sürgönyzött egy régi ismerõsének, azt kérdezve tõle, mennyire bátor a szíve.
Az illetõ épp a szeren lógott, és tüstént válaszolt, tudatván: õ egy oroszlán.
Nem fényezte magát, tényleg az volt: melldöngetõs, hiú oroszlán. Az a fajta, akivel élmény együtt dolgozni, ám a magánéletben ívesen kerülendõ, mert neki minden csak úgy jó, ahogyan õ gondolja/csinálja.
Shondra elküldte a képet Oroszlánnak, azt kérve tõle, nézzen utána a fickónak.
Hamar megjött a felelet: hoppá, te illegális szívességet kérsz tõlem?
Figyelmeztettelek, hogy ehhez bátor férfi kell, írta válaszában. Sejtette, mi következik.
Mit kapok cserébe? - firtatta Oroszlán.
Shondra gyakorlottan megígérte, hogy hálából elmegy vele vacsorázni, moziba vagy sziklát mászni.
Kevés, billentyûzte a pasas, ez mind kevés.
Rendben van, akkor felkereslek álmodban, és elvágom a torkodat, felelte a lány.
Kedves, mint egy kéjgyilkos
részlet a címadó történetbõl
---
Shondra türelmetlenül várta az estét. Amint elszabadult az irodából, hazahajtott. Sajtsalátát készített, a pamlagra roskadt a tállal, és a tévé bámulásába merült.
Azonnal észrevette, amikor a fickó elfoglalta leshelyét a szemközti díszbalkonon.
Ekkor bekapcsolta a gondosan elrejtett kamerát.
Ölbe vette a laptopot. A felvevõ nyomban a monitorra adta a képet. Õ pedig a távirányító segítségével ráközelített a kukkolóra. Még annak erkélybéli helyváltoztatásait is képes volt követni. Így nem csupán szemmel tarthatta az éjjellátót is használó figurát, hanem el is babrálhatott a róla készült képekkel, kinagyíthatta, elemezhette azokat.
Mielõtt elmélyedt volna új játékában, alaposan körbenézett. Háta mögött, de oldalvást sem látott tükrözõ felületet. Az ablakszárnyat is olyan szögben nyitotta ki, hogy a leskelõdõ még véletlenül se szúrhassa ki, mit is nézeget õ a képernyõn.
Készített egy portrét a gyanútlanul kémlelõdõ fickóról. Kivilágosította a képet, kontúrt adott az arcvonásoknak.
A lesõlény kábé negyvenöt éves volt. Fekete kalózkendõje alól árulkodóan elõkandikált egy ezüstszõke hajtincs. Középmagas homlokában ráncok hullámzottak. Skandinávszõke szemöldöke, vízkék szeme, horgas orra, puhán dús szája, hegyes álla, kurta nyaka volt. Bõre zsírosan, tompán csillogott. A petyhüdés mutatkozott már az álla két oldalán és a járomcsontján.
A fickó hallott valamit az álcázásról, erre vallott a fejkendõ és az arcára mázolt, sötét színû alapozó. Öltözéke, vékony bõrkesztyûje feketéllett. Ám arról megfeledkezett, hogy a nyáréji meleg és persze az izgalom - pláne gerjedelem - hatására kiadósan verítékezni fog. Bizony, átizzadta sminkjét.
Átlagos, gyanútlan áldozat aligha szúrta volna ki ottlétét.
Áldozat. Jóllehet, az erkélyen kushadó távcsöves fickó fizikailag nem nyúlt Shondrához, még-is áldozatot csinált belõle. Hiszen összetapogatta, beszennyezte õt leskelõdõ pillantásaival. S az általa érlelt szándékkal. Nyilván nem sokáig fogja beérni a kukucskálással.
A lány elmentette az arcmást, felpattant a világhálóra, és sürgönyzött egy régi ismerõsének, azt kérdezve tõle, mennyire bátor a szíve.
Az illetõ épp a szeren lógott, és tüstént válaszolt, tudatván: õ egy oroszlán.
Nem fényezte magát, tényleg az volt: melldöngetõs, hiú oroszlán. Az a fajta, akivel élmény együtt dolgozni, ám a magánéletben ívesen kerülendõ, mert neki minden csak úgy jó, ahogyan õ gondolja/csinálja.
Shondra elküldte a képet Oroszlánnak, azt kérve tõle, nézzen utána a fickónak.
Hamar megjött a felelet: hoppá, te illegális szívességet kérsz tõlem?
Figyelmeztettelek, hogy ehhez bátor férfi kell, írta válaszában. Sejtette, mi következik.
Mit kapok cserébe? - firtatta Oroszlán.
Shondra gyakorlottan megígérte, hogy hálából elmegy vele vacsorázni, moziba vagy sziklát mászni.
Kevés, billentyûzte a pasas, ez mind kevés.
Rendben van, akkor felkereslek álmodban, és elvágom a torkodat, felelte a lány.
Forrás: fabyen.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése