A HALKIRÁLYNŐ és a VIS MAJOR történetek hősei találkoznak!
Fertő Cityben menyegző készül. A harcművész Dalia és a sok kínpadot
megjárt exzsaru, Marcel-Lobo kézfogózna a város hírneves kastélyában.
Ám az élet nem habospite.
Dalia a koszorúslányokkal – Cyddel és Denisával – kalandot kalandra halmozva lánybúcsúzik Fertő Cityben. Ennek során elkerülhetetlenül megismerkednek a járőröző kopópárossal, Vis Majorral és Kyrával.
Vis Major készülő gaztett nyomában jár, Kyra majdnem kétszáz éves sorozatgyilkosság szálait bogozza, közben aktívan praktizáló latrokba, vámpírokba botlanak. Tudomásukra jut, hogy egy dzsungelországi kokszbáró busás vérdíj fejében körözteti Marcelt.
Egyéb bajok is megakaszthatják az egybekelést. Az esketésre felkért Rézorr Atya a márkapár öltözéke láttán avagy a meglepetéstánc hatására lefújhatja a frigyet.
Az oltár előtt valóra is válik néhány kisebb rémálom. A jókorább tagló későbbre tartogatja magát. A vigalmat megzavaró támadás nyomán a Denisa-Belloq-Martin-Delgado által képviselt úthenger zsarucsapat és a lavina kopópáros közös akcióba lendül, Dalia és Cyd is velük tart.
A földön-vízen-levegőben folyó üldözős-hajszás téboly hevében nincs idő átöltözni, s a két dudás egy csárdában-effektus is létrejön.
Ám az élet nem habospite.
Dalia a koszorúslányokkal – Cyddel és Denisával – kalandot kalandra halmozva lánybúcsúzik Fertő Cityben. Ennek során elkerülhetetlenül megismerkednek a járőröző kopópárossal, Vis Majorral és Kyrával.
Vis Major készülő gaztett nyomában jár, Kyra majdnem kétszáz éves sorozatgyilkosság szálait bogozza, közben aktívan praktizáló latrokba, vámpírokba botlanak. Tudomásukra jut, hogy egy dzsungelországi kokszbáró busás vérdíj fejében körözteti Marcelt.
Egyéb bajok is megakaszthatják az egybekelést. Az esketésre felkért Rézorr Atya a márkapár öltözéke láttán avagy a meglepetéstánc hatására lefújhatja a frigyet.
Az oltár előtt valóra is válik néhány kisebb rémálom. A jókorább tagló későbbre tartogatja magát. A vigalmat megzavaró támadás nyomán a Denisa-Belloq-Martin-Delgado által képviselt úthenger zsarucsapat és a lavina kopópáros közös akcióba lendül, Dalia és Cyd is velük tart.
A földön-vízen-levegőben folyó üldözős-hajszás téboly hevében nincs idő átöltözni, s a két dudás egy csárdában-effektus is létrejön.
Halkirálynő és Vis Major 2 in 1!
Kyra meséli
– Ártatlan vagyok! Ártatlan! – üvölti a fegyveres, a zsalugáter lécrései közül lövöldözve.
Nem aprózza, nagyágyúval érvel.
– Ha ez igaz, tedd le a flintát! – kiáltja Vis Major. – Ne feledd: csak egyszer kelthetsz első benyomást!
– Hülyének néztek? Ha leteszem, elkaptok! Nem én nyírtam ki őket! De ti úgyis a nyakamba varrjátok! – bömböli a lövész, újabb mennydörgő-sivító skulózáporral kurziválva állítását.
A golyóinvázió tépdesi, szilánkozza az útjába kerülő lombot, kerítést, zsarukocsikat.
– A cafradék életbe! Honnan van ennek AK-ja!? – morran a szamuráj.
A fülesen keresztül élénk kapcsolatot ápol a központi agytröszttel. Sokadszor firtatja, sikerült-e kideríteni végre, ki a ház lakója.
Azt már tudjuk, hogy nem a tulajdonos él az ódon villában. A kilencvenkét éves gazda nemrég költözött be a Boldog Őszhöz címzett öregotthonba. A momentán bőszen védett erődnek rémlő, matuzsálemi korú, fedett verandás mesekönyv-hajlék vadszőlős falairól jámborabb korok hangulata árad. Aranykor, békeidő, heyday vagy fénykor az ilyen ciklusok neve. Manapság már a nosztalgia kifejezés is megfelel szinonimának.
Azért időzünk itt, mert a nemrég betelepült bérlő úgy döntött, pincét készíttet a ház mögötti melléképület alá. Alig egyórányi serénykedés után a munkagép emberi csontokat fordított ki a földből.
A feltárás kézzel folytatódott, az ásásból ásatás lett. A gépkezelő és társa további tetemma-radványokra bukkant a talajban. Rögvest telefonáltak a rendőrségre, közölve: tömegsírt találtak. Ezután megpróbáltak elkámforogni a színről.
Ám a lakó megneszelt valamit. A házból kirontva szembesült a buktás helyzettel. Mielőtt bármi elméset kitalálhatott volna a lelépést illetően, szirénázó zsarumobilok lepték el az utcát.
A fickó nyakon ragadta az egyik amatőr régészt, a házba zárkózott vele, és hosszadalmas lősorozatokkal bizonygatta szeplőtelenségét.
Amikor füstölgő gumikkal megérkeztünk, a járőrkocsik fedezékében lapuló egyenruhások elpihegték, hogy a túszejtő eddig legalább háromféle mordályt használt. A tromf lőfegyver csak ezután, mintegy a mi tiszteletünkre került elő az arzenálból.
Valamelyikük felvetette, hogy hívni kéne a Puma kommandót.
– Ugyan már – legyintett a szamuráj, és beszélgetést kezdeményezett a fickóval.
Itt tartunk.
Az egyenruhásokat megosztja a bonyodalom. Néhányan a kommandósokat akarják, mások túsztárgyalóról ábrándoznak. A többség úgy véli, most már nem lesz baj, Vis Major rögvest elsikálja a sorozatgyilkost.
Utóbbiakkal értek egyet. Holott bizakodásra nincs különösebb ok, leszámítva, hogy a pasas terjedelmes szurkolótáborához tartozom, habár én leplezem az imádást.
Az áhítat tárgya futólag megérinti a vállamat.
– Figyelj, élet – kezdi. – Kösd le a csóka figyelmét. Belógok a kertbe, megnézem a szkeletonokat.
– Beszámolót remélsz tőlük? - firtatom.
A szamuráj rám vigyorog.
– Kettőnk közül inkább te vagy a halvajárókkal táncoló – feleli. – Az a gyanúm, hogy a fifi igazat mond.
– Azért, mert géppisztollyal kardoskodik mellette? – fanyalgok képzavarosan.
– Fedezz! – súgja, s elfoszlik mellőlem.
Sóhajtva kisimítok a homlokomból egy ott sem lévő hajtincset. A kapuoszlop mögé húzódom. Régóta sejtem, hogy az élet nem Kojak-nyalóka.
– Hahó, uram! – rikkantom a tűzfészek zsalugáterablak felé. – Beszélgessünk. Kyra vagyok. Önt hogy hívják?
– Kyra micsoda? – bömböli a fickó. – Kyra Úgyis Szétlövöm A Fejed, Ha Kidugod Az Ablakon? Ez a teljes neved? Azt képzeled, átkúrhatsz?
Vis Major észrevétlenül halad célja felé, nem látom alakját az alkonyi szürkületben. Felrikolt a vészcsengő a fejemben. Hasra vetődöm. A géppisztoly felugat, a paravánul használt tömör kőoszlop rám porlad.
Megvárom, míg a sorozat visszhangja és a szív-attak robaja is elhalkul bennem. Minden pórusomból eau de oroszlán odőr árad. Az AK skulóival szemben annyit ér a golyóálló mellény, mint hurrikán ellen a szűzáldozat.
– Uram, egyelőre semmivel se vádoljuk önt – hallom. Én beszélek, semmi kétség. S mily merész, rebbenetlen a hangom! Már-már acélos. Elönt a büszkeség. – Hogy hívják önt?
– Kíváncsi vagy, mi? – üvölti. – Ha elárulnám, megnéznéd a nyilvántartásban, és egyből kilőnétek, mint a veszett kutyát!
– Tehát ön Cujo? – próbálkozom.
– Nem tárgyalok spinével! Az előbbi fazont akarom! Hol van? Ha nem szólal meg máris, lelövöm a túszt!
Elönt a homlokvíz.
Denisa meséli
S végre megáll velünk a kocsihernyó. Kikászálódás közben az utastársak behatóan megbámulnak minket. Nyilván stigmát keresnek a homlokunkon. Jogos. Kétségkívül megkönnyítené a hozzánk hasonló gumiszoba-dezertőrök felismerését, ha diliflepnit varratnánk magunkra.
Különösen Cyd kinézete bűvöli el bámulóinkat.
Csont nélkül megértem. Becses barátunk ugyanis talpig férfi. Meglehet, nem csúszdásra olajozott, tömbössé gyúrt, szoláriumcsoki fazon, miként a jelenleg hatályos Talpig Férfiak. Az ő testalkata zömök, finoman aránytalan, manószerű. Lába például nem karika, ám mindenképpen ovál. Haja sűrű, habár pihe. Tekintete szélrózsázó, némi eltéréssel: ő négynél is több irányba lát egyszerre. Ez roppant előnyös, pláne tömeghirig esetén.
Ismeretségünk hajnalán kövér pattanások ékesítették Cyd ruganyos, színizom porcikáit. A hupolykák már tovatűntek, talán a túlzott nemi élet hatására. Túlzottnak ő maga titulálta, nemrég dobta is a fehérmáj nőszemélyt. Mosolya páratlan; a dentológus gereblyével fogszabályzózta hajdan. Mostanság nem kiöblösödött pamutmelegítőben jár, még zsúrra, bálba, fogadásra sem. Farmerra váltott, de már öltönyben, szmokingban és színházban is láttam őt.
Az emberek valójában azért bámulják leplezetlenül, mert becseltünk – Dalia által felkért nyoszolyólányként – meghozta az áldozatot, amelyre kizárólag igaz barátok – tán-tán még szentek is – képesek.
Fejére angyalszőke parókát húzott, vállnál kunkorodó, frufrus fazont. S mivel aggódott, hogy idő előtt kiborostásodhat, az arcára nyomott néhány gyantázó lapot. Amikor letépte magáról a nyúzóragacsot, úgy üvöltött, mint egy élve boncolt T-rex. Mélyhámlasztott orcáin demóba se maradt szőrzet. Esetleg az orra barlangosabb rétegeiben megmenekült öt-tíz szál. Néhány szempillája is átvészelte a barbáriumot.
Ő pedig halódástól nyűtten firtatta: ugye, ez fájdalmasabb, mint a szülés!?
Megemlítettük, hogy trendibb paskók még az ánuszukat is gyantázzák.
Cyd az értesüléstől megviselten felöltötte térdig sem érő szoknyáját. Filctollal megjelölte magán a rokolya hosszát, majd vértanúi önáldozattal csecsemőfenék minőségűre tortúrázta a lábszárát is.
Ő tehát nem pusztán azért talpig férfi, mert úgy verekszik, mint hét nindzsa. Hanem azért is, mert nem irtózik kimutatni az érzelmeit. Sőt: képes különbséget tenni érzelmek és indulatok között. Ezzel is az átlagfilkók fölött szárnyal. Megbízható és hűséges, mint a lakat. Humora tiszta, egyszerű, lüke, bumfordi.
Az emberek koszorúslány mivoltát bámulják. Alig térdig érő, fátylasan rafinált, tapadós ruháját, tornacipő fazonú, telitalpas topánját. Negédes fürtjeit, műszempillás istennő-sminkjét, bababőrét, smukkjait, füstölőként lóbált ridikülét. (A ridicule francia szó, nevetségest jelent. Érthetetlen.)
Denisa meséli
Valósággal felvillanyozott a találkozás a két civil ruhás zsaruval. Nemrég láttam őket egy lovarda biztonsági kamerás felvételén. A laza mozgású, nyúlánk pasas azóta már nem viseli hátracsirizelt loboncát. Bölcs döntés volt, levasalt haj és lófarok nélkül klasszikusokkal (by Cyd) jobb lett, holott az ósdi séróval is 9.999 pontot adtam neki a 10-ből.
Az akkori nyomozási ügyben a kúl párosnak nem volt szerepe, ám az a néhány filmkocka mélyen megragadt bennem. Adandó alkalommal rákerestem a fickó becenevére az információs közegben. Az ilyen figurákat szokás élő legendáknak nevezni, és ugyanők azok, akiket sokkolnak a klisék, közhelyek.
Dalia felver a merengésből.
– Te Denisa! Holnap lesz az esküvőm, ugye tudod!?
Csüggedten nézek rá. Hangom birkahiggadt:
– Tudom. Minden rendben lesz.
– Nem lesz! Láttad azt a zsarut? A nyurgát a flintával? Amíg ilyenek járkálnak facéron, nem kötelezhetem el magam!
– A nyurga nem facér. Nős, gyerekes. Felőle nyugodtan férjhez mehetsz.
– Honnan tudod? Nem is kérdezted! És nem is hord gyűrűt, direkt megfigyeltem!
A zsiványroggyantó cipőit szorongató Cyd felnyög mellettem:
– Ti nem ugyanott jártatok, ahol én? Mert én vérzsúrban voltam! Két mandró maradt ott henteregve! Lehet, hogy a végén még rendőrárvák is lesznek!
– Nem maradtak ott henteregve. Elvitte őket a mentő – vágja rá Dalia. – Az a bajod netán, hogy megláttam a férfit valakiben?
– Marcelben nézegesd a férfit, van benne bőven! Már annyit gályáztunk az esküvőd miatt! Most már ne tántorulj el, jó?!
A harcművésznő rám mered, két ujjal megcsipeszeli a karomat.
– Na szóval? Honnan tudod?
– Ez a szakmám.
– És még mit tudsz róla? Neve van?
– Hogyne. A pasas Isten ujja: a váratlan közbejövés, a kínos hajótörés, vagyis Vis Major. Jelenleg a második feleségét habzsolja. A boldogságos asszonyka pár évig még böriben fog guggolni garázdaság, drogügyek, fegyveres tarhálás miatt. Porontyát a férje neveli. Amúgy a fickó elcsapott kommandós. Kirúgták, mert nem tiszteli a rangot, tekintélyt. Több rajongói klubja is alakult, amióta félpucéran befotózták egy jótékonysági naptárba. Na de ő nem is szerzeteskedik. Neje rabláncon van, ő meg a szőke stukával kavar. A csajt Szöszidokinak csúfolják a háta mögött. Ugyanis kissé sznob, de lehetséges, hogy ezt csak a féltékeny tinilányok terjesztik róla. Különben Kyra a neve. Ők ketten hírhedten hatékonyak együtt. Egyszóval a nyurga ürge nem köznapi eset. Jobb lesz neked Marcel.
– A rossebségit, micsoda karrier! – ujjong Cyd. – Máris csipázom a mandrót! Nem vagyok senki fanatistája, de az övé lennék! Ilyen cakkos életpályával hogy lehet még kíber?
– Miért? Te is a zsaruknak gürizel, és a te pályád sem sík! – mutat rá Dalia. Hirtelen kitöréstől hajtva két kézzel a keblére tapétázza a manót, tribüncipőstől. – Te vagy a legjobb barátom! Pedig milyen hülyén nézel ki nőnek maszkírozva! Amióta kipingáltad magad, egyfolytában azon filózom, hogy az állatvilágban a rikítóság óva intelmet jelent: Ha nem vigyázol, megmérgezlek! Kinyiffansz!
– Az emberi rikítóság is hasonlóra figyelmeztet. Különben mi értelme volna? – merengek.
Cyd rúgkapál a fojtásban. Kiszabadítja magát, és felhördül:
– Azért nézek ki hülyén, mert lánybúcsúba hívtál! Kipingálás nélkül mégis hogy lehetnék lány!? Máskülönben remélem, hogy a fiúbúcsú sokkal hormonálisabb a mienknél. Szerintem Marcel épp egy macabárban dőzsöl, két-három csajócával az ölében! Meg persze Belloq is!
Úgy rémlik, hősregébe illő barátságunk rögvest rút véget ér.
– Felrúglak a Holdra! – förmed rá Dalia. – Az ilyen aljasok megérdemlik, hogy törpenevük legyen!
– Bánom is én! Nevezhetsz Hapcinak.
– Nem azokra a nyálas csöppségekre gondoltam! Hanem az undok mérgestörpékre. Sorolom: Csalárd, Tirpák, Sutyerák, Haragi, Betoji, Irigy, Mószer, Ocsmondi…
Átveszem a szót:
– Csipszörny, Acsargó, Csúfoló. Kisgonosz…
– Állj! Ez már több a hétnél! – toppant a manó.
– Ártatlan vagyok! Ártatlan! – üvölti a fegyveres, a zsalugáter lécrései közül lövöldözve.
Nem aprózza, nagyágyúval érvel.
– Ha ez igaz, tedd le a flintát! – kiáltja Vis Major. – Ne feledd: csak egyszer kelthetsz első benyomást!
– Hülyének néztek? Ha leteszem, elkaptok! Nem én nyírtam ki őket! De ti úgyis a nyakamba varrjátok! – bömböli a lövész, újabb mennydörgő-sivító skulózáporral kurziválva állítását.
A golyóinvázió tépdesi, szilánkozza az útjába kerülő lombot, kerítést, zsarukocsikat.
– A cafradék életbe! Honnan van ennek AK-ja!? – morran a szamuráj.
A fülesen keresztül élénk kapcsolatot ápol a központi agytröszttel. Sokadszor firtatja, sikerült-e kideríteni végre, ki a ház lakója.
Azt már tudjuk, hogy nem a tulajdonos él az ódon villában. A kilencvenkét éves gazda nemrég költözött be a Boldog Őszhöz címzett öregotthonba. A momentán bőszen védett erődnek rémlő, matuzsálemi korú, fedett verandás mesekönyv-hajlék vadszőlős falairól jámborabb korok hangulata árad. Aranykor, békeidő, heyday vagy fénykor az ilyen ciklusok neve. Manapság már a nosztalgia kifejezés is megfelel szinonimának.
Azért időzünk itt, mert a nemrég betelepült bérlő úgy döntött, pincét készíttet a ház mögötti melléképület alá. Alig egyórányi serénykedés után a munkagép emberi csontokat fordított ki a földből.
A feltárás kézzel folytatódott, az ásásból ásatás lett. A gépkezelő és társa további tetemma-radványokra bukkant a talajban. Rögvest telefonáltak a rendőrségre, közölve: tömegsírt találtak. Ezután megpróbáltak elkámforogni a színről.
Ám a lakó megneszelt valamit. A házból kirontva szembesült a buktás helyzettel. Mielőtt bármi elméset kitalálhatott volna a lelépést illetően, szirénázó zsarumobilok lepték el az utcát.
A fickó nyakon ragadta az egyik amatőr régészt, a házba zárkózott vele, és hosszadalmas lősorozatokkal bizonygatta szeplőtelenségét.
Amikor füstölgő gumikkal megérkeztünk, a járőrkocsik fedezékében lapuló egyenruhások elpihegték, hogy a túszejtő eddig legalább háromféle mordályt használt. A tromf lőfegyver csak ezután, mintegy a mi tiszteletünkre került elő az arzenálból.
Valamelyikük felvetette, hogy hívni kéne a Puma kommandót.
– Ugyan már – legyintett a szamuráj, és beszélgetést kezdeményezett a fickóval.
Itt tartunk.
Az egyenruhásokat megosztja a bonyodalom. Néhányan a kommandósokat akarják, mások túsztárgyalóról ábrándoznak. A többség úgy véli, most már nem lesz baj, Vis Major rögvest elsikálja a sorozatgyilkost.
Utóbbiakkal értek egyet. Holott bizakodásra nincs különösebb ok, leszámítva, hogy a pasas terjedelmes szurkolótáborához tartozom, habár én leplezem az imádást.
Az áhítat tárgya futólag megérinti a vállamat.
– Figyelj, élet – kezdi. – Kösd le a csóka figyelmét. Belógok a kertbe, megnézem a szkeletonokat.
– Beszámolót remélsz tőlük? - firtatom.
A szamuráj rám vigyorog.
– Kettőnk közül inkább te vagy a halvajárókkal táncoló – feleli. – Az a gyanúm, hogy a fifi igazat mond.
– Azért, mert géppisztollyal kardoskodik mellette? – fanyalgok képzavarosan.
– Fedezz! – súgja, s elfoszlik mellőlem.
Sóhajtva kisimítok a homlokomból egy ott sem lévő hajtincset. A kapuoszlop mögé húzódom. Régóta sejtem, hogy az élet nem Kojak-nyalóka.
– Hahó, uram! – rikkantom a tűzfészek zsalugáterablak felé. – Beszélgessünk. Kyra vagyok. Önt hogy hívják?
– Kyra micsoda? – bömböli a fickó. – Kyra Úgyis Szétlövöm A Fejed, Ha Kidugod Az Ablakon? Ez a teljes neved? Azt képzeled, átkúrhatsz?
Vis Major észrevétlenül halad célja felé, nem látom alakját az alkonyi szürkületben. Felrikolt a vészcsengő a fejemben. Hasra vetődöm. A géppisztoly felugat, a paravánul használt tömör kőoszlop rám porlad.
Megvárom, míg a sorozat visszhangja és a szív-attak robaja is elhalkul bennem. Minden pórusomból eau de oroszlán odőr árad. Az AK skulóival szemben annyit ér a golyóálló mellény, mint hurrikán ellen a szűzáldozat.
– Uram, egyelőre semmivel se vádoljuk önt – hallom. Én beszélek, semmi kétség. S mily merész, rebbenetlen a hangom! Már-már acélos. Elönt a büszkeség. – Hogy hívják önt?
– Kíváncsi vagy, mi? – üvölti. – Ha elárulnám, megnéznéd a nyilvántartásban, és egyből kilőnétek, mint a veszett kutyát!
– Tehát ön Cujo? – próbálkozom.
– Nem tárgyalok spinével! Az előbbi fazont akarom! Hol van? Ha nem szólal meg máris, lelövöm a túszt!
Elönt a homlokvíz.
Denisa meséli
S végre megáll velünk a kocsihernyó. Kikászálódás közben az utastársak behatóan megbámulnak minket. Nyilván stigmát keresnek a homlokunkon. Jogos. Kétségkívül megkönnyítené a hozzánk hasonló gumiszoba-dezertőrök felismerését, ha diliflepnit varratnánk magunkra.
Különösen Cyd kinézete bűvöli el bámulóinkat.
Csont nélkül megértem. Becses barátunk ugyanis talpig férfi. Meglehet, nem csúszdásra olajozott, tömbössé gyúrt, szoláriumcsoki fazon, miként a jelenleg hatályos Talpig Férfiak. Az ő testalkata zömök, finoman aránytalan, manószerű. Lába például nem karika, ám mindenképpen ovál. Haja sűrű, habár pihe. Tekintete szélrózsázó, némi eltéréssel: ő négynél is több irányba lát egyszerre. Ez roppant előnyös, pláne tömeghirig esetén.
Ismeretségünk hajnalán kövér pattanások ékesítették Cyd ruganyos, színizom porcikáit. A hupolykák már tovatűntek, talán a túlzott nemi élet hatására. Túlzottnak ő maga titulálta, nemrég dobta is a fehérmáj nőszemélyt. Mosolya páratlan; a dentológus gereblyével fogszabályzózta hajdan. Mostanság nem kiöblösödött pamutmelegítőben jár, még zsúrra, bálba, fogadásra sem. Farmerra váltott, de már öltönyben, szmokingban és színházban is láttam őt.
Az emberek valójában azért bámulják leplezetlenül, mert becseltünk – Dalia által felkért nyoszolyólányként – meghozta az áldozatot, amelyre kizárólag igaz barátok – tán-tán még szentek is – képesek.
Fejére angyalszőke parókát húzott, vállnál kunkorodó, frufrus fazont. S mivel aggódott, hogy idő előtt kiborostásodhat, az arcára nyomott néhány gyantázó lapot. Amikor letépte magáról a nyúzóragacsot, úgy üvöltött, mint egy élve boncolt T-rex. Mélyhámlasztott orcáin demóba se maradt szőrzet. Esetleg az orra barlangosabb rétegeiben megmenekült öt-tíz szál. Néhány szempillája is átvészelte a barbáriumot.
Ő pedig halódástól nyűtten firtatta: ugye, ez fájdalmasabb, mint a szülés!?
Megemlítettük, hogy trendibb paskók még az ánuszukat is gyantázzák.
Cyd az értesüléstől megviselten felöltötte térdig sem érő szoknyáját. Filctollal megjelölte magán a rokolya hosszát, majd vértanúi önáldozattal csecsemőfenék minőségűre tortúrázta a lábszárát is.
Ő tehát nem pusztán azért talpig férfi, mert úgy verekszik, mint hét nindzsa. Hanem azért is, mert nem irtózik kimutatni az érzelmeit. Sőt: képes különbséget tenni érzelmek és indulatok között. Ezzel is az átlagfilkók fölött szárnyal. Megbízható és hűséges, mint a lakat. Humora tiszta, egyszerű, lüke, bumfordi.
Az emberek koszorúslány mivoltát bámulják. Alig térdig érő, fátylasan rafinált, tapadós ruháját, tornacipő fazonú, telitalpas topánját. Negédes fürtjeit, műszempillás istennő-sminkjét, bababőrét, smukkjait, füstölőként lóbált ridikülét. (A ridicule francia szó, nevetségest jelent. Érthetetlen.)
Denisa meséli
Valósággal felvillanyozott a találkozás a két civil ruhás zsaruval. Nemrég láttam őket egy lovarda biztonsági kamerás felvételén. A laza mozgású, nyúlánk pasas azóta már nem viseli hátracsirizelt loboncát. Bölcs döntés volt, levasalt haj és lófarok nélkül klasszikusokkal (by Cyd) jobb lett, holott az ósdi séróval is 9.999 pontot adtam neki a 10-ből.
Az akkori nyomozási ügyben a kúl párosnak nem volt szerepe, ám az a néhány filmkocka mélyen megragadt bennem. Adandó alkalommal rákerestem a fickó becenevére az információs közegben. Az ilyen figurákat szokás élő legendáknak nevezni, és ugyanők azok, akiket sokkolnak a klisék, közhelyek.
Dalia felver a merengésből.
– Te Denisa! Holnap lesz az esküvőm, ugye tudod!?
Csüggedten nézek rá. Hangom birkahiggadt:
– Tudom. Minden rendben lesz.
– Nem lesz! Láttad azt a zsarut? A nyurgát a flintával? Amíg ilyenek járkálnak facéron, nem kötelezhetem el magam!
– A nyurga nem facér. Nős, gyerekes. Felőle nyugodtan férjhez mehetsz.
– Honnan tudod? Nem is kérdezted! És nem is hord gyűrűt, direkt megfigyeltem!
A zsiványroggyantó cipőit szorongató Cyd felnyög mellettem:
– Ti nem ugyanott jártatok, ahol én? Mert én vérzsúrban voltam! Két mandró maradt ott henteregve! Lehet, hogy a végén még rendőrárvák is lesznek!
– Nem maradtak ott henteregve. Elvitte őket a mentő – vágja rá Dalia. – Az a bajod netán, hogy megláttam a férfit valakiben?
– Marcelben nézegesd a férfit, van benne bőven! Már annyit gályáztunk az esküvőd miatt! Most már ne tántorulj el, jó?!
A harcművésznő rám mered, két ujjal megcsipeszeli a karomat.
– Na szóval? Honnan tudod?
– Ez a szakmám.
– És még mit tudsz róla? Neve van?
– Hogyne. A pasas Isten ujja: a váratlan közbejövés, a kínos hajótörés, vagyis Vis Major. Jelenleg a második feleségét habzsolja. A boldogságos asszonyka pár évig még böriben fog guggolni garázdaság, drogügyek, fegyveres tarhálás miatt. Porontyát a férje neveli. Amúgy a fickó elcsapott kommandós. Kirúgták, mert nem tiszteli a rangot, tekintélyt. Több rajongói klubja is alakult, amióta félpucéran befotózták egy jótékonysági naptárba. Na de ő nem is szerzeteskedik. Neje rabláncon van, ő meg a szőke stukával kavar. A csajt Szöszidokinak csúfolják a háta mögött. Ugyanis kissé sznob, de lehetséges, hogy ezt csak a féltékeny tinilányok terjesztik róla. Különben Kyra a neve. Ők ketten hírhedten hatékonyak együtt. Egyszóval a nyurga ürge nem köznapi eset. Jobb lesz neked Marcel.
– A rossebségit, micsoda karrier! – ujjong Cyd. – Máris csipázom a mandrót! Nem vagyok senki fanatistája, de az övé lennék! Ilyen cakkos életpályával hogy lehet még kíber?
– Miért? Te is a zsaruknak gürizel, és a te pályád sem sík! – mutat rá Dalia. Hirtelen kitöréstől hajtva két kézzel a keblére tapétázza a manót, tribüncipőstől. – Te vagy a legjobb barátom! Pedig milyen hülyén nézel ki nőnek maszkírozva! Amióta kipingáltad magad, egyfolytában azon filózom, hogy az állatvilágban a rikítóság óva intelmet jelent: Ha nem vigyázol, megmérgezlek! Kinyiffansz!
– Az emberi rikítóság is hasonlóra figyelmeztet. Különben mi értelme volna? – merengek.
Cyd rúgkapál a fojtásban. Kiszabadítja magát, és felhördül:
– Azért nézek ki hülyén, mert lánybúcsúba hívtál! Kipingálás nélkül mégis hogy lehetnék lány!? Máskülönben remélem, hogy a fiúbúcsú sokkal hormonálisabb a mienknél. Szerintem Marcel épp egy macabárban dőzsöl, két-három csajócával az ölében! Meg persze Belloq is!
Úgy rémlik, hősregébe illő barátságunk rögvest rút véget ér.
– Felrúglak a Holdra! – förmed rá Dalia. – Az ilyen aljasok megérdemlik, hogy törpenevük legyen!
– Bánom is én! Nevezhetsz Hapcinak.
– Nem azokra a nyálas csöppségekre gondoltam! Hanem az undok mérgestörpékre. Sorolom: Csalárd, Tirpák, Sutyerák, Haragi, Betoji, Irigy, Mószer, Ocsmondi…
Átveszem a szót:
– Csipszörny, Acsargó, Csúfoló. Kisgonosz…
– Állj! Ez már több a hétnél! – toppant a manó.
Forrás: fabyen.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése