Patrick Wyne, az akciócsoport fáradt vezetője éppen aludni készül, amikor váratlan látogatója érkezik: Joy Smith. A lányról csak annyit lehet tudni, hogy nem az, akinek kiadja magát, viszont remekül rajzol, s ha kell, verekedni is tud. Ennek aztán nagy hasznát veszi, mert rövidesen többen is üldözni kezdik. A titokzatos lány a kommandósok segítségét kéri egy már-már hihetetlen ügyben: meggyilkolt barátjáért akar bosszút állni, akit egy embertelen orvosi kísérletnek vetettek alá, és valami emberrablásról is mesél. Joy gyönyörű nő, Wyne viszont esendő férfi. Kötélnek áll tehát, és vele tartanak a társai is. A sötét história hajmeresztő kalandokban folytatódik, s számos meglepetést tartogat. Amikor már-már úgy tűnik, vége a hosszú „szafárinak”, nem késlekedik a fordulat: hosszú üldözés veszi kezdetét.
részlet...
"Joy rajzol. Az ölébe fektetett füzet lapján lassan kialakul a kép: egy tányér makaróni. A szálak összevissza tekergõznek, az egyik csõbõl Louis Struwe feje bukkan elõ. Csigákba göndörödõ hajával, kerek arcával, fényes-nagy szemével, széles cimpájú, lapos orrával, összecsücsörített szájával. Fél válla is kicsusszant már, teste további részét azonban elrejti a csõtészta anélkül, hogy bárhol kidudorodna.
Joy kiszakítja a lapot a füzetbõl, aztán mégsem nyújtja át a napló fölött Wyne-nal tanakodó Louisnak. Visszafekteti a rajzot az ölébe, és kiegészíti. Asztalt rajzol a tányér alá, végül mellé ülteti a dobermannt, késsel és villával a mancsai között.
Louis felnevet, amikor megtekinti a mûvet.
- Nekem adja? - kérdezi?
- Láthatnánk? - Delgado feltámasztott lábbal-háttal fekszik a kanapén. Savanyú képpel kortyolja a citromlevet, amit Fresson készített neki hányinger ellen. Hiába, a feje is fáj, de a gyomra sem csillapodik.
A rajz kézrõl kézre jár. Amint visszakerül Louishoz, a férfi a naplóval együtt óvatosan a táskájába csúsztatja és elvonul, mivel hamisítási tennivalói halaszthatatlanok.
A társaság mit sem tehet, amíg Louis dolgozik. Várakozás közben Joy tovább rajzol. Fél füllel hallja, hogy folytatódik körülötte a tanácskozás. Papírra veti Delgadót, amint a férfi a tükör elõtt ülve maszkot illeszt az arca elé. A tükörbõl visszapillantó arc valójában szomorú. Az álorca vigyorgó bohóc képe.
Ezzel végezve Joy a könyvespolchoz lép, mert segítségre van szüksége. Rövid keresgélés után kiválaszt egy mûvészettörténeti kötetet, és visszatelepszik a helyére. Lerajzolja a Dávid-szobrot, lassan halad vele, mert közben egyre kérleli magában Michelangelo szellemét: bocsássa meg neki cselekedetét. Nem biztos benne, hogy a másolat kivívná a mester tetszését.
Amikor Dávid ott áll a papíron, Joy felöltözteti: vállához emelt karjára géppisztolyt függeszt, csupasz ágyékát széles derékszíjról lelógó revolvertokkal fedi le, lábára ejtõernyõs csizmát húz. Nézegeti a mûvet, de elégedetlen vele.
Joy iszik egy kortyot, és még egyet. Amikor leteszi a poharat, felragadja a ceruzát, és Dávid-Oscar combja mellett leeresztett jobb kezébe nõi fejet rajzol. A hajánál fogva megmarkolt nõ arcán kialakuló vonások csakhamar kísértetiesen hasonlítanak Joy Craft arcvonásaihoz.
Kész. Elégedetten szemléli a mûvet. Loppal Oscarra sandít, elképzeli a férfi várható reagálását - és kajánul felnevet.
Wyne a lány mögé kerülve a rajzra pillant, aztán önfeledten felnevet õ is. Társaik döbbenten bámulnak rájuk. Lassan mindannyian a karosszék mögé szivárognak. Tántorognak jókedvükben.
Csupán Oscar Hása ül a helyén. Sejti, hogy az õ rovására mulat a társaság. Felvillan a tekintete, mégis felemelkedik, és Joyhoz lépdel. Amikor megpillantja a karikatúrát, megenyhülve felnyerít. Minden részletét megvizsgálja, nem jut szóhoz széles jókedvében. Mutogat, legyint, fuldoklik.
Steve észreveszi a róla készült karikatúrát. Elveszi Joy ölébõl, visszasántikál a helyére, és elfészkelõdik. Amikor társai elcsendesednek, Delgado halkan megjegyzi:
- Eltalálta a lényeget, Joy!
Több szó nem esik. A tanácskozás valamivel derültebb hangulatban folytatódik. A férfiak néha a lány felé sandítanak, mert sejtik, hogy még nem fejezte be mûködését. Joy kissé kaján arckifejezése megerõsíti ezt a hitüket.
A lány ezúttal Gattit tûzi tollhegyre. Hagymafejet rajzol, annak egyenként lehántott rétegein a félvér arcával. A külsõ héjon Drew valóságos vonásai látszanak: göndör haja, szúrós tekintetû szempárja, törött orra, telt ajka, fekete álla. A második rétegen ez az arc már lágyabb, majd továbbhaladva mind idealizáltabbá válik, valósággal megszépül. A hagyma magjában csodálkozó szemû kisfiú ül, felhúzott térdén összefont kézzel.
Gatti sejti, hogy õ került sorra, mert Joy gyakran pillant felé rajzolás közben. Megpróbálja elképzelni, miféle élveboncolás várható a papíron, de nem jut messzire. Azután az elkészült rajz elindul társai között, s utolsóként õ kapja kezébe. Rövid hallgatás után Drew felpillant a képrõl.
- Lehet, hogy igaza van.
Egy láda, dinamit felirattal, rajta anatómiai atlaszok, valamint Arthur Bloch örökbecsû törvénykönyve. Mindezek hegyében a lófejû Fresson doktor kuporog, szájában pipát, kezében puskát tart, de célzásra emelkedõ karját fonendoszkóp kötözi le.
- Ügyes - morogja Rühl a rajzra pillantva.
Ájultra vert, félholt góliátok hevernek a következõ lapon. Szétszórt fegyverek, romhalmaz. Mindezek elõterében karosszék, benne Lipowski üldögél kifejezéstelen arccal, egyik kezében sörösdoboz, a másikban csirkecomb, ölében újság."
Forrás: fabyen.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése