A hölgy kalapja hatalmas, haja homokszőke, arcán régi sebhely, farmerja repedt. Neve Fabyen, egyébként grafomán; kalandregényeket ír. Egyszer kitalál egy ízig-vérig férfi hőst, mire is az szembejön vele egy – addig holtunalmas – estélyen. A férfiról csak azt lehet tudni, hogy Benetton-zöld campingbusza, kék szeme, egy vagy több üldözője – és számos titka van. Pisztolytokot hord a hóna alatt, de nem stukkert tart benne. Azért nem teljesen fegyvertelen, hiszen roppantul pimasz és mennydörgő pofonokat oszt. Mire felgyújtja Fabyen kíváncsiságát – kevéssel azután, hogy érzékeit felgyújtotta –, el is tűnik. És ez így megy jó darabig. A pasasnak már annyi a titka, hogy lehet: ő maga a titok. Meg kell fejteni. Sokan ellenzik. Annál izgalmasabb.
Hamisítatlan Vavyan Fable regényt tartasz a kezedben!
Épp ezért engedd meg, hogy ellásunk néhány praktikus intelemmel.
– Mielőtt belefeledkeznél a történetbe, ne feledd elzárni a fürdővizedet, mert ha esernyővel a kezében, rettentő durcásan feljön az alattad lakó, és megtudja, miért áztattad szét a lakását, bizonyos, hogy tüstént kölcsönkéri Tőled a könyvet! Napokba telhet, míg újra hozzájutsz!
– Pitymallattájt már tapintatosan lapozz, heheréssz, nehogy rád kopogjon izgága szomszédod!
– És néha aludd át az éjszakát, mert a munkahelyeden úgysem hiszik el, hogy az olvasástól dagadt a szemed!
– Könyvvásárlásnál légy éber! Szerzőnket utánozzák!
részlet...
Quinn a sofõr mellett ült a Daimlerben. Hátul La Livita terpeszkedett, ölében a zsákkal és Erikával. Mögöttük döcögött a felszerelésükkel megrakott furgon. Zavartalanul nyomultak elõre az éjszaka tömör fekete falában.
Quinn olykor hátralesett. Megtervezte mozdulatait. Hálát adott Erikának, mert a lány La Livitára tekeredett, csókokkal borította, elvonva figyelmét a zsákról.
Még kétszáz méter, gondolta Francis. Baljával a cuccért kap, jobbal kilöki az ajtót, és máris kivetõdik az útra. Összegömbölyödve a korláthoz gurul. Felpattan, átveti magát fölötte, és ha mostanában nem nõttek sziklák a Gerle-öbölbe, máris szelheti a habokat. Bepattan a reá várakozó motorcsónakba (Yasha remélhetõleg elhozta!?), és elhussan a fenébe. A szurokszerû éjszakában legfeljebb véletlenül találhatják el. Egy pillanatig sem volt kétséges, hogy La Livita utánadurrant néhányat.
Erika lerántotta a cipzárat a playboy nadrágján. Szinte bántóan recsegtek a fémfogak a csendben.
Quinn elvigyorodott. A nô ôt akarja felhúzni. Hiába, mégiscsak La Livitának okoz örömet. Végsõ soron.
Erika gerlehangon kuncogott. - Beleültem a nagy jóba.
- Mindjárt lesz neked fenékig tejföl - nyögte a playboy.
A sofõr pajkosan mosolygott. Quinn érezte, hogy a lány térde a hátához feszül a támlán keresztül. A zsák a két ülés közé szorult.
Francis hátraszólt.
- La Livita, elvesztett valamit.
- Mit? - sóhajtotta az elfoglalt playboy.
- A morális gátlásait - kezdte Francis. A zsák említésével folytatta volna a felsorolást, elkészülve a nagy ugrásra, de nem maradt rá ideje.
A Daimler lámpáinak fényköre rátapadt az úton keresztben álló Volvóra.
A sofõr fékezett.
Quinn átkozódva a zsákért kapott. Még nem érték el a Gerle-öblöt, és máris veszélyben az egészségük.
Jobbjával elõrántotta a pisztolyát, és mivel több keze nem volt, a súlyos zsákkal vágott hátra, hogy La Livitát végigfektesse az ülésen, jól nevelt testõrhöz illõn.
A következõ pillanatban kiugrott a kocsiból. Összegömbölyödve a korlát felé hemperedett.
A bokor, amelyhez közeledett, tüzet nyitott rá. Pályakorrekcióra volt szükség.
Gurultában visszalõtt, a kocsi alá lódította a zsákot. A pillanatnyi csendben meghallotta, hogy valami kipottyant belõle. A karikára emlékeztetõ tárgy görgött néhányat a saját tengelye körül, mielõtt elnyugodott volna.
Közben kipattant a Daimler ellenoldali ajtaja, s a szexuális ténykedésében durván megzavart La Livita bõsz csatabõgéssel kivetõdött az aszfaltra.
Quinn a Daimler mögött veszteglõ furgonhoz igyekezett. Flikk-flakkolva, meggörnyedve rohant. Végre elnyúlt a bal oldali elsõ kerék mögött.
- Hé - bömbölte az egyik útonálló bokor. - Senkit nem lövünk szarrá, ha a tökös Quinn gyerek idehozza a zsák aranyat. Mindenki más ép bõrrel elmehet.
La Livita az arany szó hallatán belelõtt a bozótba. A válasz nem késett. Mennydörögve megeredt a golyózápor a másik irányból is.
Quinn a torkolattüzeket leste. Mivel azonban neki is volt, õt is hamar belõtték. Odébb kellett mennie.
Erika vérfagylaló sikolyokat hallatott a Daimler belsejében. A sofõr élettelenül átbukott a szétzúzott szélvédõn.
A furgon vezetõje lehasalt Quinn mellé, és szorgalmasan lövöldözgetett. Ezt látván Francis megint a zsákra gondolt. La Livita oldalán vállalt testõrködése elsõsorban az aranyszállítmányra vonatkozott, s legfeljebb csak másodsorban a playboy személyére. Ô legalábbis így értelmezte a nagy izgalomban. Az vesse rá az elsõ követ, aki bármely playboyt vonzóbbnak talál egy zsák aranyholminál.
Francis elaraszolt a Daimlerhez. Kihúzta az ajtón a félájult Erikát, és lefektette a földre.
Golyók kopogtak a karosszérián. Quinn átkozódott. Géppisztoly ellen stukkerral, ez majdnem olyan, mintha lepkehálóval elefántra. Megpaskolta Erika csupasz fenekét.
- Kússz be a zsákért!
A nõ némi idegfeszítõ sikítozás kíséretében teljesítette a parancsot.
La Livita bevetette magát a bozótba. Szünet nélkül ontotta a golyókat. Neki való buli tombolt.
A támadók fickósan tüzeltek. Várható volt, hogy perceken belül közrefogják és szitává lövik õket.
Valamit tenni kellett halál ellen.
Quinn szíve nem fájt La Livitáért. Foga a zsákra fájt.
Jobbra pillantott, figyelve, hová célozzon, amikor a sápadozó Hold fényében azt látta, hogy egy jókora kõ zuhan alá a magasból. Azután valaki felnyekkent, s egy géppisztoly elhallgatott. Quinn bólintott. Gondolta, a sziklafal bontja magát afölötti felháborodásában, hogy évezredes nyugalmát háborgatják.
Még egy kõ szárnyalt alá. Újabb fegyver némult el.
Quinn elégedetten megállapította, hogy nem rá vetik az elsõ köveket, s a tetejébe jól céloz a hegy.
Erika, miután megszerezte a zsákot, felmarta a földrõl a halott sofõr pisztolyát, és beszállt a lövöldözésbe. La Livita elôrebbent a bozótból, felkapta a csomagot, és eltûnt újra.
Quinn gyors egymásutánban elátkozta párszor. Közben leterített egy géppisztolybuzeránst, dõltében elkapta, fedezte vele magát, míg bekúszott a kocsi alá a nyitány során elgurult tárgyért. A zsákmányt az ingébe lökte, majd futásnak eredt, hason. Sebtében arra is szakított idõt, hogy tárat cseréljen.
- Quinn! - hallatszott La Livita ordítása.
Quinn el volt foglalva egy agresszív bokorral. Elnémította a mögötte lapuló alakot. Tovább csörtetett a Gerle-öböl felé.
Hirtelen pokoli lökést érzett a lábán. Valami nekiütközött. Nem az éjféli expressz. Megtántorodott, de sietett tovább, ha bicegve is.
Újabb kõ robajlott el a levegõben. Megint elcsöndesedett egy géppisztoly.
Quinn kínosan elvigyorodott. Megközelítette a tervbe vett salto mortale színhelyét. A hirtelen csendben visszafordult. Valami frappánsat akart mondani. Beleizzadt az agya, de nem jutott eszébe semmi. Viszont olyan érzése volt, mintha amputálták volna a lábát. Nem mert lenézni. Tartott tõle, hogy felfedezi: azért olyan érzékeny, mert kedves végtagját lefûrészelte egy sorozat.
Látta, hogy La Livita, akár valami westernhõs, megáll az utolsó ellenféllel szemközt. Célzásra emelték fegyverüket. Arcuk eltorzult.
- Volt egyszer egy Vadnyugat - morogta Quinn, amikor eldõlt a két alak.
Nem érdekelte tovább a zsák. A korlát érdekelte. Eltökélte, hogy átugorja.
- Francis! - sikította Erika. Futásnak eredt, kezében a stukkerral, amit határozottan rá szegezett. Szándéka komolynak látszott. Valaminõ, csakis általa ismert okból ölni akart. Nõi logika.
Quinn hülyének érezte magát. Nem bírt mozdulni, hogy elõbb lõjön.
Erika megtorpant, kiáltott valamit. Feljebb emelte a fegyvercsövet. Francis homlokára célzott.
Ekkor Quinn válla mögül elrugaszkodott egy kõ, és térdre vetette a nõt.
A kõdobáló megrántotta Francis karját. Átlendültek a korlát fölött. Egymás mellett zuhantak a vízre. Elmerültek. A felszínre rugdosták magukat. A ladikhoz tempóztak, bekapaszkodtak.
Quinn sebtében elkötötte a csónakot. Beindította a motort. Megmarkolta a kormányt. Fújt egyet, útitársára nézett. Meghökkent, attól tartott, vizionál.
Nem Yasha ült vele szemközt, kifulladtan, ázottan, fogvacogva.
- Elveszett a kalapom, a francba - mondta a lány dühösen.
Quinn nem értette a motorzajban.
- Mit mond?
- A kalapom!
- A kalapja - vont vállat Quinn. Kinyújtotta a lábát. Megörült neki, hiszen megvolt. De marta a só. Ott, ahol vérzett, és amúgy is fájt. Tébolyítóan fájt. Nem akart odafigyelni. Ismét elõrehajolt.
- Volt kalapja?
- Ha elveszett!? - kiáltott vissza a lány.
A következõ pillanatban elrugaszkodott az ülésrõl. Átkarolta Francis nyakát. Vizes, sós ajkával rátapadt a szájára.
Egyensúlyukat vesztve belebuktak a padlón felgyûlt vízbe. A motorcsónak lelassult. Forogni kezdett.
Francis érezte, hogy az inge alá rejtett karika a mellkasába nyomódik. Kiszabadította magát. Elkapta a kormányt, egyenesbe igazította a csónakot.
Itt elvesztette a fonalat. Az öntudatáét.
Quinn a sofõr mellett ült a Daimlerben. Hátul La Livita terpeszkedett, ölében a zsákkal és Erikával. Mögöttük döcögött a felszerelésükkel megrakott furgon. Zavartalanul nyomultak elõre az éjszaka tömör fekete falában.
Quinn olykor hátralesett. Megtervezte mozdulatait. Hálát adott Erikának, mert a lány La Livitára tekeredett, csókokkal borította, elvonva figyelmét a zsákról.
Még kétszáz méter, gondolta Francis. Baljával a cuccért kap, jobbal kilöki az ajtót, és máris kivetõdik az útra. Összegömbölyödve a korláthoz gurul. Felpattan, átveti magát fölötte, és ha mostanában nem nõttek sziklák a Gerle-öbölbe, máris szelheti a habokat. Bepattan a reá várakozó motorcsónakba (Yasha remélhetõleg elhozta!?), és elhussan a fenébe. A szurokszerû éjszakában legfeljebb véletlenül találhatják el. Egy pillanatig sem volt kétséges, hogy La Livita utánadurrant néhányat.
Erika lerántotta a cipzárat a playboy nadrágján. Szinte bántóan recsegtek a fémfogak a csendben.
Quinn elvigyorodott. A nô ôt akarja felhúzni. Hiába, mégiscsak La Livitának okoz örömet. Végsõ soron.
Erika gerlehangon kuncogott. - Beleültem a nagy jóba.
- Mindjárt lesz neked fenékig tejföl - nyögte a playboy.
A sofõr pajkosan mosolygott. Quinn érezte, hogy a lány térde a hátához feszül a támlán keresztül. A zsák a két ülés közé szorult.
Francis hátraszólt.
- La Livita, elvesztett valamit.
- Mit? - sóhajtotta az elfoglalt playboy.
- A morális gátlásait - kezdte Francis. A zsák említésével folytatta volna a felsorolást, elkészülve a nagy ugrásra, de nem maradt rá ideje.
A Daimler lámpáinak fényköre rátapadt az úton keresztben álló Volvóra.
A sofõr fékezett.
Quinn átkozódva a zsákért kapott. Még nem érték el a Gerle-öblöt, és máris veszélyben az egészségük.
Jobbjával elõrántotta a pisztolyát, és mivel több keze nem volt, a súlyos zsákkal vágott hátra, hogy La Livitát végigfektesse az ülésen, jól nevelt testõrhöz illõn.
A következõ pillanatban kiugrott a kocsiból. Összegömbölyödve a korlát felé hemperedett.
A bokor, amelyhez közeledett, tüzet nyitott rá. Pályakorrekcióra volt szükség.
Gurultában visszalõtt, a kocsi alá lódította a zsákot. A pillanatnyi csendben meghallotta, hogy valami kipottyant belõle. A karikára emlékeztetõ tárgy görgött néhányat a saját tengelye körül, mielõtt elnyugodott volna.
Közben kipattant a Daimler ellenoldali ajtaja, s a szexuális ténykedésében durván megzavart La Livita bõsz csatabõgéssel kivetõdött az aszfaltra.
Quinn a Daimler mögött veszteglõ furgonhoz igyekezett. Flikk-flakkolva, meggörnyedve rohant. Végre elnyúlt a bal oldali elsõ kerék mögött.
- Hé - bömbölte az egyik útonálló bokor. - Senkit nem lövünk szarrá, ha a tökös Quinn gyerek idehozza a zsák aranyat. Mindenki más ép bõrrel elmehet.
La Livita az arany szó hallatán belelõtt a bozótba. A válasz nem késett. Mennydörögve megeredt a golyózápor a másik irányból is.
Quinn a torkolattüzeket leste. Mivel azonban neki is volt, õt is hamar belõtték. Odébb kellett mennie.
Erika vérfagylaló sikolyokat hallatott a Daimler belsejében. A sofõr élettelenül átbukott a szétzúzott szélvédõn.
A furgon vezetõje lehasalt Quinn mellé, és szorgalmasan lövöldözgetett. Ezt látván Francis megint a zsákra gondolt. La Livita oldalán vállalt testõrködése elsõsorban az aranyszállítmányra vonatkozott, s legfeljebb csak másodsorban a playboy személyére. Ô legalábbis így értelmezte a nagy izgalomban. Az vesse rá az elsõ követ, aki bármely playboyt vonzóbbnak talál egy zsák aranyholminál.
Francis elaraszolt a Daimlerhez. Kihúzta az ajtón a félájult Erikát, és lefektette a földre.
Golyók kopogtak a karosszérián. Quinn átkozódott. Géppisztoly ellen stukkerral, ez majdnem olyan, mintha lepkehálóval elefántra. Megpaskolta Erika csupasz fenekét.
- Kússz be a zsákért!
A nõ némi idegfeszítõ sikítozás kíséretében teljesítette a parancsot.
La Livita bevetette magát a bozótba. Szünet nélkül ontotta a golyókat. Neki való buli tombolt.
A támadók fickósan tüzeltek. Várható volt, hogy perceken belül közrefogják és szitává lövik õket.
Valamit tenni kellett halál ellen.
Quinn szíve nem fájt La Livitáért. Foga a zsákra fájt.
Jobbra pillantott, figyelve, hová célozzon, amikor a sápadozó Hold fényében azt látta, hogy egy jókora kõ zuhan alá a magasból. Azután valaki felnyekkent, s egy géppisztoly elhallgatott. Quinn bólintott. Gondolta, a sziklafal bontja magát afölötti felháborodásában, hogy évezredes nyugalmát háborgatják.
Még egy kõ szárnyalt alá. Újabb fegyver némult el.
Quinn elégedetten megállapította, hogy nem rá vetik az elsõ köveket, s a tetejébe jól céloz a hegy.
Erika, miután megszerezte a zsákot, felmarta a földrõl a halott sofõr pisztolyát, és beszállt a lövöldözésbe. La Livita elôrebbent a bozótból, felkapta a csomagot, és eltûnt újra.
Quinn gyors egymásutánban elátkozta párszor. Közben leterített egy géppisztolybuzeránst, dõltében elkapta, fedezte vele magát, míg bekúszott a kocsi alá a nyitány során elgurult tárgyért. A zsákmányt az ingébe lökte, majd futásnak eredt, hason. Sebtében arra is szakított idõt, hogy tárat cseréljen.
- Quinn! - hallatszott La Livita ordítása.
Quinn el volt foglalva egy agresszív bokorral. Elnémította a mögötte lapuló alakot. Tovább csörtetett a Gerle-öböl felé.
Hirtelen pokoli lökést érzett a lábán. Valami nekiütközött. Nem az éjféli expressz. Megtántorodott, de sietett tovább, ha bicegve is.
Újabb kõ robajlott el a levegõben. Megint elcsöndesedett egy géppisztoly.
Quinn kínosan elvigyorodott. Megközelítette a tervbe vett salto mortale színhelyét. A hirtelen csendben visszafordult. Valami frappánsat akart mondani. Beleizzadt az agya, de nem jutott eszébe semmi. Viszont olyan érzése volt, mintha amputálták volna a lábát. Nem mert lenézni. Tartott tõle, hogy felfedezi: azért olyan érzékeny, mert kedves végtagját lefûrészelte egy sorozat.
Látta, hogy La Livita, akár valami westernhõs, megáll az utolsó ellenféllel szemközt. Célzásra emelték fegyverüket. Arcuk eltorzult.
- Volt egyszer egy Vadnyugat - morogta Quinn, amikor eldõlt a két alak.
Nem érdekelte tovább a zsák. A korlát érdekelte. Eltökélte, hogy átugorja.
- Francis! - sikította Erika. Futásnak eredt, kezében a stukkerral, amit határozottan rá szegezett. Szándéka komolynak látszott. Valaminõ, csakis általa ismert okból ölni akart. Nõi logika.
Quinn hülyének érezte magát. Nem bírt mozdulni, hogy elõbb lõjön.
Erika megtorpant, kiáltott valamit. Feljebb emelte a fegyvercsövet. Francis homlokára célzott.
Ekkor Quinn válla mögül elrugaszkodott egy kõ, és térdre vetette a nõt.
A kõdobáló megrántotta Francis karját. Átlendültek a korlát fölött. Egymás mellett zuhantak a vízre. Elmerültek. A felszínre rugdosták magukat. A ladikhoz tempóztak, bekapaszkodtak.
Quinn sebtében elkötötte a csónakot. Beindította a motort. Megmarkolta a kormányt. Fújt egyet, útitársára nézett. Meghökkent, attól tartott, vizionál.
Nem Yasha ült vele szemközt, kifulladtan, ázottan, fogvacogva.
- Elveszett a kalapom, a francba - mondta a lány dühösen.
Quinn nem értette a motorzajban.
- Mit mond?
- A kalapom!
- A kalapja - vont vállat Quinn. Kinyújtotta a lábát. Megörült neki, hiszen megvolt. De marta a só. Ott, ahol vérzett, és amúgy is fájt. Tébolyítóan fájt. Nem akart odafigyelni. Ismét elõrehajolt.
- Volt kalapja?
- Ha elveszett!? - kiáltott vissza a lány.
A következõ pillanatban elrugaszkodott az ülésrõl. Átkarolta Francis nyakát. Vizes, sós ajkával rátapadt a szájára.
Egyensúlyukat vesztve belebuktak a padlón felgyûlt vízbe. A motorcsónak lelassult. Forogni kezdett.
Francis érezte, hogy az inge alá rejtett karika a mellkasába nyomódik. Kiszabadította magát. Elkapta a kormányt, egyenesbe igazította a csónakot.
Itt elvesztette a fonalat. Az öntudatáét.
Forrás: fabyen.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése