Kriplikommandó

A kalandregény hőse hét ember. Foglalkozásuk nem tipikus, sorsuk sem az. Egy napon mindannyian életveszélybe kerülnek, s amikor puszta létük a tét, segítő kéz nyúl értük. A túlélést kínálja – nem ingyen, s morális szempontból nem is olcsón. A hét ember mit tehet? Rejtélyes kaland zsoldosaiként útnak indulnak. Mit keres közöttük a pszichopata Herval, a macskaizomzatú Tiria, milyen lidércekkel küzd Gino Van Can, mi készteti a flegma Ron Jart arra, hogy feladja semlegességét? 

„- Lehet, hogy jobban jártunk volna, ha rendes menekülők módjára inkább az idegenlégió mellett voksolunk? Vajon a madám velünk jöhetne-e a Szaharába? Nem tudjátok, koedukált már az idegenlégió? 

– Utálom a homokot – felelte Tiria. 

– Legfeljebb az ember nem visz vödröt, lapátot, kis formácskákat – vonogatta a vállát Ron Jar.”

  részlet...

Frey végignézett az ölőkutyák tetemein. Felsegítette a vérző lányt. A távolban elült a harci lárma. A csend súlyossá, fenyegetővé nőtt. Elnémultak a majmok, madarak is.
Tiria felpillantott, karját felemelve a sérüléseire meredt. Továbbra is kábulatban, ellépett Frey mellől, és visszafelé indult. Összemart végtagját maga mellett lógatta. Ép kezével a fegyveréért nyúlt. Arcát ágak, éles szegélyű levelek karmolták. Észre sem vette.
Edu látta, hogy nincs a tudatánál. Freyt otthagyva utánavetette magát. Halk füttyszó hallatszott, társai közeledtek. Némileg megkönnyebbült, ám hirtelen átvillant rajta: mi van, ha a zavarodott lány nem ismeri fel őket, és rájuk lő?
Bukdácsolva rohant Tiria nyomában. A közelében megmoccant egy bokor, de nem érzékelte. E pillanatban az sem izgatta, mit művel a sorsára hagyott gerilla.
Freynek nem akaródzott egyedül várakozni a csalitosban, pláne gőzölgő kutyahullák között. Pisztollyal a kézben Edu után indult, remélve, hogy az éhgyomri tébolygás mihamarabb véget ér. Amikor Jelic kicsörtetett a látómezejéből, ő is megszaporázta lépteit.
Egy szempillantással előbb vette észre a bozótban lapító katonákat, mint azok őt. A zsoldosok Edut figyelték, gépfegyvereik valósággal reszkettek a türelmetlenségtől.
Tiria is meghallotta társai füttyjelét. A jelzés átszivárgott zavartságán, eljutott az agyáig.
Lelassította lépteit. Hallván, hogy valaki a nyomában jár, megfordult.
Észlelte az ellenfelet Edu mögött.
Habozás nélkül tüzelt.
Ugyanekkor másik lövés is dörrent, majd felugatott egy sorozat.
Jelic a földön hasalt, két karjával fedezve tarkóját. Időbe tellett, míg felfogta, hogy a lány nem őt vette célba.
Óvatosan megfordult. Látta Freyt egy vaskos fatörzs mellett. Felkecmergett, és remegését fékezve odavánszorgott hozzá.
Két hulla feküdt a bozótban.
Az egyik az oldalán hevert, az égre tartva géppisztolyát, akár egy vesztett csata zászlaját. Megüvegesedett szemére pillangó ereszkedett, és szárnyaival egyensúlyozva kortyolt könnyéből.

 Forrás: fabyen.hu