Halálnak halálával

A Szent Kristóf börtönből külső segítséggel megszökik három nehézbűnöző: Tetovált, Szűz és Yeti. Szabadulásuk után nyomban elmenekülnek „jótevőik” elől, ők tudják, miért. A rendőrséggel szemben is fórt élveznek, mert a börtönben lázadás tör ki, s ezért jó ideig nem derül fény az eltűnésükre. Még szökésük napján hozzálátnak bosszúakcióikhoz. Célpontjuk az őket életfogytiglannal sújtó bíró és ügyésznő; rendőrök, akciócsoportosok. Megölnek egy nyomozónőt. Az áldozat társa, a Pikírt gúnynévre hallgató fiatal rendőrnő hamar meglátja az összefüggést a börtönlázadás és a gyilkosságsorozat között. Pikírt rendőri módszerei finoman szólva öntörvényűek, de ezeknek köszönhetően öles léptekkel halad előre az ügyben, jóllehet jóképű kollégája, Indra éppúgy nehezíti az életét, mint újdonsült szomszédja, Melotti, aki időnként rábontja a falat, de más módon is kellemetlenkedik, elültetvén a gyanút, hogy köze lehet az eseményekhez. A kemény krimikben megszokott nyers, erélyes nyomozót ezúttal nő személyesíti meg. Pikírt férfigyűlölő; esküdt ellensége a bűnözőknek, fajra, nemre és pozícióra való tekintet nélkül. Lidérces világban él, kemény létfeltételek között, vértje a humora, fellépése. Ám ez a vért nem sérthetetlen.

 részlet...

Az öreg király egy szép napon így szóla három fiához:
Menjetek, vágjátok le a tüzet okádó sárkány hét fejélt.
Füstöljétek ki a pokolból az ördögöt és térítsétek igaz hitre!
Legvégül pedig hintsétek a lábam elé az ég csillagait!
Aki nem állja ki a próbát halálnak halálával hal!
A fiúk elképedének apjuk óhajától csak a kisebbik királyfi vigyorga vala:
- Egy szó mint száz, apám! Azt kívánod, tehát hogy legyünk zsaruk?!

Lehasalt egy bokor mögött, és szemügyre vette a villát. Kiszemelt egy nyitott franciaablakot. Még nem indult neki, várt. Az épület csendesnek rémlett, néhány emeleti ablak mögött villanyfény ragyogott. A kocsifelhajtón spenótmetál Buick állt. Sofõrje a közelben levegõzött.
Pikírt nem látott más élõlényt. Bokortól bokorig lendülve megközelítette a csábító franciaablakot. Aztán lehasalt, azt figyelve, mit mûvel a sofõr. A fehér zakós férfi sétálgatott. Fel-alá járt a kocsi mellett, olykor az égre pillantott, mintha azt ellenõrizné, fogyott-e a telihold, mióta utoljára megtekintette. Jól megtermett alak volt, furcsán hosszú lábú, rövid törzsû, amolyan nyakbaszakadt. Amikor elunta a magatehetetlen holdat, kinyitotta a kocsiajtót, rongyot ragadott és nekiesett a lökhárítónak, hogy vakító fényesre dörzsölje.
Pikírt belépett az ablakon. Meghúzta magát a vastag bársonyfüggöny rejtekében, befelé fülelt. Mivel nem hallott semmi gyanúsat, lábujjhegyen átszelte a szobát. Vaktában haladt, némi irigységet táplálva a denevérek radarja iránt. Az ajtóhoz érve újra hallgatózni kezdett.
Lenyomta a kilincset, és kilesett a folyosóra, amely elment volna egy elõkelõ szálloda halljának. Két kutya hevert az emeletre vezetõ lépcsõsor aljában, mindkettõ angol szetter. Ennyi erõvel birkák is õrizhették volna a házat. Amikor Pikírt átlépett a kutyák feje fölött, az egyik meglebbentette a farkát. A másik fel sem tekintett, hanyatt fekve, szétvetett lábakkal aludt.
Pikírt nesztelenül futásnak eredt. Amikor felért az emeletre, látta, hogy a barátságosabb szetter a sarkában lépdel. Nem törõdött vele, bekanyarodott a folyosóra, és benyitott az elsõ ajtón.
A szobában egy férfi állt a félretolt könyvespolc elõtt, és éppen a videokazetták dobozba csomagolásával foglalkozott. Nem lelkesíthette a feladata, mert az ajtónyitás hallatán reménykedõ ábrázattal megfordult, abban bízva, hogy segítség érkezik. Pikírt láttára megkövült egy pillanatra, de aztán a hónalja felé kapott.
Shanon a levegõbe emelkedett. Elõrenyújtott lábbal, kellõ lendülettel érkezett a férfi mellkasára. Félreütötte a pisztollyal hadonászó kart.
A meglepett férfi elejtette a stukkert, fájdalmában meggörnyedt, de a következõ pillanatban elõrelendült, majd egy faltörõ kos technikájával Shanon homlokába öklelt. Pikírt villámgyorsan kitért elõle, aztán a férfi meglévõ lendületét kihasználva félfordulatból a tarkójába rúgott.
A pepita öltönyös férfi meg sem állt a falig. Ott felsebezte a homlokát. Kissé megszédült, de fordult, támadott. Shanon nem engedte közel. Kitért elõle, megugráltatta, várta a megfelelõ pillanatot. A pillanat késett, egy doboz ott állt az útban: Pikírt nekihátrált és elbotlott benne.
A férfi úgy döntött, hogy ráveti magát. Fájdalmas meglepetés érte, amikor a háton fekvõ nõ lábainak ollójába szorult. Shanon a testének egyik legkényesebb pontját fogta satuba. Mielõtt felkiálthatott volna kínjában, felemelkedett, és fejjel elõre nekilendült.
Pikírt az elröpített férfi után vetõdött. A biztonság kedvéért leütötte, aztán betaszigálta a fal mellett álló kanapé leomló terítõje alá.
Ezután a kazetták alatt roskadozó polchoz sietett, attól tartva, hogy elkésett: amit keres, az talán már az egyik dobozban lapul. Szerencséje volt, megtalálta a Lerner Indra feliratú dobozt. Kivette a sorból, és belesüllyesztette zubbonya zsebébe. Aztán felkapta a gazdátlan stukkert és betûzte a nadrágja derekába.
Valaki rátette a kezét a kilincsre.
Pikírt megpördült, egy pillantással felmérte a szobát. Néhány széket, egy íróasztalt látott. És a kanapét.
Lendületet vett és felhasalt a levegõre. Ezzel a szárnyalással a leütött fickó mellett termett. Beljebb taszigálta az ájultat, eligazította a földig lógó terítõt. Kissé nyomorogtak.
Az ajtó kinyílt. Az angol szetter ballagott be a szobába. Leszegte az orrát és csalhatatlanul eltalált a kanapéig. Megpróbált alábújni. Barátságosan lengetett farkával a padlón dobolt, felkavarván némi port.
Shanon azt latolgatta, hogyan törhetne ki. Az eszméletlen férfi rengeteg helyet foglalt, csak szorosan hozzásimulva fért el mellette. A kutya rajongása végzetesnek ígérkezett.
Léptek hallatszottak a folyosón.
A szetter felült, az ajtóra meredt. Az utóbbit tette Shanon is a terítõ sarka mellett.
Fiatal férfi lépett a szobába. Merev vonású, kifejezéstelen arca volt. Öltönye tûpettyes, cipõje fényesre suvickolt. Becsukta maga mögött az ajtót. Felmérte a sorsukra hagyott dobozokat, de nem állt oda, hogy folytassa a félbemaradt munkát. Halkan hümmentve letelepedett, egy fotelba. Keresztbe vetette a lábait, és nem bánta, hogy a szetter odaül mellé, a fülét vakartatni. A kutya nem érte be ennyivel, egyik mellsõ lábát feltette a férfi combjára, s közben megpróbálta arcon nyalni. Bár a fickó félrerántotta a fejét, a szetter szentül eltökélte magát a csókra.
Pikírt kínban figyelte a jelenetet. Nem tudta, mitévõ legyen. Mivel elõbújni és újra verekedni nem volt kedve, arra várt, hogy a férfi elunja magát és kimenjen. Úgy festett, erre sokáig kell várni. A fickó vakargatta a kutya fülét, s idõnként félrekapta a fejét. Shanon megdühödött. Gondolta, lefogja a pasast. Miért mindig a legszebb pillanatban hajol el az epekedõ szetter elõl?
Újra nyílt az ajtó.
Camea Kisi lépett a szobába. Az angol szetter talpra szökött, és elé rohant.
- Hová lett Bob? - kérdezte a nõ. Eltolta magától a nyáladzó kutya fejét.
A férfi vállat vont. - Gondolom, elszólította a veséje.
- Nem is baj, ha nem hallja, amit mondani fogok. Öt perccel ezelõtt beszéltem Tetoválttal. - Kisi itt rövid hatásszünetet tartott.
A férfi felkapta a fejét. - Nagyszerû. Hát megvan.
Pikírt csak Camea Kisi arcélét láthatta rejtekhelyérõl. Nem sok öröm sugárzott a finom mûvû profilról.
- Nincs meg. Telefonon hívott. Az erdei háznál tõrbe csaltak minket. Felrobbantották az embereinket. Ez már a második kudarc, Brant. Elõször te szalasztottad el õket. Úgy fest, hogy segítségük akadt. Meg kell tudnunk, kitõl szereztek fegyvert, hol bujkálnak.
- Elkapom azt a kis buzit! - sziszegte Brant.
- Lehet, hogy Tetovált õt is átverte. Faggasd ki. . - A nõ hangjából fenyegetés csendült ki. - Nem a terveink szerint alakulnak a dolgok, Brant!
Az ájult férfi - ô lehetett Bob - felsóhajtott. Pikírt szélsebesen a szájára tapasztotta a tenyerét. Érezte, hogy az ernyedt test izmaiba visszaköltözik az élet. Ráhasalt Bob hátára. Régen került férfival ilyen intim közelségbe. Kétségbeesetten ügyelt, hogy ne mozdítsa meg a kanapét, ne üssön zajt.


A kutya megneszelt valamit. Mivel a beszélgetõk elmulasztották a füle tövét simogatni, elindult a heverõ felé, hátha azon a tájékon több szeretetre lelhet.
Camea Kisi italt töltött. Aztán éles hangon folytatta: - Tetovált azt mondta: máris csomagolhatunk, mert megfeküdték a gyomrát a trükkjeink. Beígérte, hogy rövidesen újra hallat magáról, de annak sem fogunk örülni. Minél elõbb meg kell találnunk, mielõtt befût nekünk. Intézkedj, Brant! Kerítsd elõ Bobot, hogy fejezze be a csomagolást és tüntesse el innen a kazettákat. Vegyétek kezelésbe azt a nyálas hekust is! Meg kell tudni, hol tart a rendõri nyomozás. Nyomás!
Bob felemelte a fejét a kanapé alatt. Pikírt betapasztotta a száját, aztán tarkón ütötte. Mire ezzel végzett, a kutya tolta be a mancsát a terítõ alá. Körmei végigszántották Shanon karját. A nõ tudta, hogy közel a vég. Egy angol szetter kiköveteli, hogy szeressék, ha fene fenét lakmározik, akkor is. Pikírt kétségbeesett.
Camea Kisi ráripakodott a töprengeni látszó Brantra: - Mozdulj meg! Menj, tedd a dolgodat, ha kedves az életed!
- Quintaróékkal mi legyen? - kérdezte a férfi epés hangsúllyal. - Õket tovább akarod rejtegetni? Tõlük is meg kellene szabadulni.
- Quintaróval ne legyen gondod. Õt rám bízhatod - felelte a nõ. Tûsarkai átszelték a szobát. Jég csörrent, az ágy alatt hasaló Pikírt impressziója szerint a nõ mellkasában.
- Persze - morogta Brant. Felkelt, kisietett. Bevágta maga mögött az ajtót.
Bob eltökélte, hogy mindenképpen magához tér. Ismét mozgolódni kezdett Pikírt alatt, aki néhány pillanatra megfeledkezett róla, mert az ágy alá törekvõ szetterrel viaskodott. Shanon erõsen verítékezett. Amit átélt, stressz volt a javából. Megint tarkón suhintotta a férfit, aztán lökött egyet a kutyán.
Camea Kisi sarkon fordult és távozott.
Pikírt nem tudta, mennyi ideje jöhetett a házba. Úgy saccolta, lehetett vagy negyven év, amit a kanapé alatt töltött.
Kimászott. Nem volt elegendõ lelkiereje, hogy visszafelé is a lépcsõházat használja. Több izgalmat képtelen lett volna elviselni.
Az ablakhoz lépett. Szinte nem is látszott a föld, olyan mélyen volt. Aztán a szeme hozzászokott a kinti sötétséghez, és látni kezdett. Frissen felásott, gondozott rózsakert feküdt alatta.
Shanon nem bánta. Begombolta zubbonyát, felmérte a távolságot. Ugrott. Felhúzott térddel áthemperedett néhány tüskés bokron. Gurultában felrémlett elõtte, hogy egyszer látott valahol egy falvédõt, ez állt rajta: "Nincsen rózsa tövis nélkül!". A fehér lepedõvászonra hímzett szépasszony sodrófával ûzte hitvesét.
Shanon kikecmergett a bokorból. Minden porcikája sajgott. Felsértett halántékáról vér szivárgott a nyakába. Átaraszolt a kerten. A nyakbaszakadt sofõr a hátsó lökhárítót glancolta, szája sarkába tolt cigarettája mellett torz hangon fütyörészett. A nyitott ablakban vonított a kutya.
Az erdõ árnyékolta úton halkan járó motorral egy kocsi közeledett. Reflektorfénye elvakította Shanont, így nem tudta megállapítani a jármû márkáját. Nem lehetett biztos benne, hogy Melotti siet érte, de bármibe beleült volna, csak autó legyen. Szerencséje volt. A Rover állt meg mellette.
Hátradõlt Melotti mellett. Lehunyta a szemét. - Fussunk - tanácsolta.
A férfi körülpillantott. Békés fák álltak õrt az út körül. Elbûvölt bogarak áramlottak a reflektor fénycsóvájába. - Miért? - kérdezte. - Jönnek az emberevõk?
- Miért hagy könyörögni? Taposson a gázra!
- Hová parancsolja a fuvart? - kérdezte Melotti. Hangja fanyarabb volt, mint az uborka héja. - Ismeri azt a viccet, hogy az arab talál egy halat a sivatagban? A hal azt mondja: "Ha vízbe teszel, három kívánságodat teljesítem." Az arab beér az oázisba, bedobja a halat egy kútba, aztán felsóhajt: "Ha lenne egy palotám!" Hipp-hopp, ott áll elõtte egy palota. Az arab beköltözik, bejárja a száz szobát. "Ha lenne egy háremem!" Egy pillanat múlva hemzsegnek körülötte a nõk. Feljajdul: "Hiszen, ha földig érne a farkam!" Hipp-hopp, eltûnik mindkét lába.
Pikírt a homlokára csapott. - Óriási ötletem támadt!
- Éppen ideje - morogta Melotti -, mert egy kocsi száguld utánunk. Ma sincs pisztolyom.
Pikírt hátranézett. Akár egy ijesztõ méretû csatahajó, a Buick nyomakodott mögöttük. Volánja mögött csakis a nyakbaszakadt sofõr ülhetett, feltehetõen kielégítetlenül, mivel aligha fejezhette be a hátsó lökhárító kifényesítését. Utasa nyilván Brant, a tûpettyes öltönyös, gondterhelt férfi, a Kimmel-Kisi-féle pribékek munkavezetõje. Remélhetõleg nem õket üldözik. Bob talán még a kanapé alatt szendereg.
- Ne izguljon - mondta Pikírt higgadtan. - Nekem van stukkerom. Most szereztem. - Egy mozdulattal ellenõrizte, a fegyver ott lapult a jobb veséje fölött.
- Szívesen járok magával vacsorázni - mélázott Raban. - Sosem feledkezik meg a desszertrõl.
- De nem ám. Mindjárt lövök magának valami ínyencfalatot. Eltalál a Dalos Motoroshoz?
- Ott már jártunk tegnap.
- Mit gondol? Az én életemben nincsen rendszeresség?
- A korsónak a kútra járásában is van némi rendszer, és mégis.
Pikírt legyintett. - Felírok magának két telefonszámot. Van tolla? A mindenségit, van tolla?
- Gondoltam rá. Ott van a kesztyûtartóban. Aztán?
- Egyszerre két helyen nem lehetek. Maga remekül utánozza a hangomat, és így egyszerûbb, mintha elmagyarázná az illetõnek, miért nem én hívom õket. Tehát felírom a két számot. Maga az elsõ telefonnál kiszállt, és feltárcsázza Sapienst. Azt mondja neki, hogy másszon ki az ágyából, és menjen be az irodába. Gondoskodjon mindenrõl, mire odaviszek neki egy fickót, akinek védõõrizetre lesz szüksége. Ennyi. Aztán hívja Indrát, és ráparancsol, hogy tûnjön el otthonról, ha négykézláb, akkor is. Tegye hozzá, hogy megvan a kazetta. - Míg rendelkezett, felírta a számokat. Aztán megfordult. A Buick elkanyarodott mögülük.
Melotti felnyögött. - Én hogy lehetek egyszerre két helyen? Fuvarozzam a Dalos Motoroshoz, és egyidejûleg telefonálgassak a maga nevében?
- A fuvar sztornó. Elviszem a kocsiját. Jöjjön utánam taxival.
- Hová, az istenért? - jajdult Melotti.
Pikírt elmondta újra. Mire a végére ért, megpillantott egy telefonfülkét.
A zaklatott nõgyógyász kikecmergett a saját kocsijából, és a cédulát szorongatva átkelt az úttesten.

Forrás: fabyen.hu