Hella Postor, a dúsgazdag öreg hölgy a hajdani Mesemaraton nevű
lovasverseny iránti nosztalgiából újabb tusát szervez, Emlékfutam néven.
Szívesen látná az egykori résztvevőket, ám néhányuk még nem töltötte le
életfogytiglanját. Szabadlábon lévő kedvencei – Michel és Athéna
Redford – immár utódot nevelnek, lovat tenyésztenek. Az indulók között
találjuk Braydent, az eskető szándékú maffiások elől szökő lóidomárt. A
könyvírás miatti depresszióban szenvedő, vezekelni vágyó, magyar gyökerű
Allegrát. A fojtogató szeretetű családja által hajszolt, hetvenéves
guminőt, Bizsut. A kudarcos frigyéből kiválóban lévő férjet, valamint
annak sportos múltú, harcias exnejét; ők futamhosszat
lakoltatják-kesergetik egymást. A versenyen leljük Szeplőtelenkét, a
Hogyan legyünk szüzek? című nyomtatott gyöngyszem médiacsinnadrattára
éhes szerzőjét. Továbbá bogarasokat, fétisimádókat, ex- és szextrémeket,
sírlényeket – valamint az őket kergető/kísérő priuszosokat,
házastársakat, médiásokat, vámpírvadászt, dilidokit. A veszélyes
történet főleg lovon, kísértethotelben és asztal alatt játszódik.
részlet...
Brayden, a tanítómester csak ámult-bámult a bravúros kivitelû esések láttán. Filmes munkáihoz mutatós zuhanásokat gyakorolt be, s mindeközben számtalanszor össze-vissza törte magát. Sûrûn dolgozott gipszben vagy tripla fásliban, ám ilyen attraktív, helybõl felszálló, az olajrejtõ rétegekig ható zuhanásokat képtelen volt összeügyeskedni. Muszáj lesz jegyzetelnie. Egy kamerának is örült volna.
A sokadik repülõs kûr után Allegra kijelentette, hogy sajog a feneke, pihennie kell.
- Nem pihenünk. Ügetünk! - felelte Brayden, mohón csillogó szemmel. Ha a nõ ekkorákat szárnyal lépésben, mit mûvelhet szaporább jármódban?
Csettintett a nyelvével, mire Baron felgyorsult. Allegra minden ütemre magasba pattant, lófarka le-föl lóbálódzott, két melle felváltva rugózott le s föl. A jobb akkor ereszkedett vissza, mikor a bal lendült az álla felé, aztán váltottak. Ez azt mutatta, hogy nem harmonizál a hátassal. A pattogás által lebilincselten potyogni is elfelejtett.
- Üljön a farzsebére - sóhajtott Brayden.
- Nincs farzsebem.
- Képzelje magára.
- Hová?
*
Irma ezt hadüzenetnek tekintette. Úgy döntött, körbenéz a házban, és mindama - neki nem kellõ - dolgokat, amelyekre a strici exférj igényt tart, kidobja a kukázóknak.
A lomtalanítás során, egy régi szaloncukros dobozban találta meg a kövületté vénült mézeskalács szíveket, csillagokat, rénszarvasokat, télapókat, hóbácsikat. Az angyalfa-díszek láttán eszébe jutottak a hajdanvolt karácsonyok.
Kitörölt egy könnycseppet a szemébõl.
Aztán kést markolt, és nyílhegyeket faragott a kopogósra keményült mézeskalács figurákból. Mihelyst elkészült, megragadta a strici pasek hátrahagyott íját, a fegyverzetet a kocsijába hajította, és csikorgó gumikkal süvített a válóférj újdonat házához.
A boldogidõk-beli bábkalács szívekbõl, angyalokból és télapókákból készült acélkemény hegyekkel felszerelt nyilakkal kilõtte az épület ablakait, egyiket a másik után. Nem kegyelmezett, valamennyit kinyírta.
*
Hazafelé siettében megakasztotta lépteit egy szívettépõen szép kirakat. Gumikalóz legyökerezett a pazar hátterû üvegablak elõtt, és sokáig mozdulni sem bírt a gyönyörû, izgató portékák láttán.
Oh, az a vastag, fekete mosogatókesztyû!
Ah, az a testre tapadósnak ígérkezõ gumikötény!
S jaj, az a panorámás gázálarc! Hisz ez már-már költészet!
És még csak ezután fedezte fel a legerogénesebb darabot, a gumi hatású, lakkos fényû, sátorszerû viharkabátot! Uramatyám, mekkora kámzsa! S azok a szexisen rávarrt, hatalmas, elálló zsebek! Jaj ne! Hát ez kész ejakuláció!
Hosszan, megrendült állapotban ácsorgott a csodás látnivaló elõtt. Magára képzelte a szûrõbetétes, nagyképernyõs gázmaszkot, a varázslatos szabású gumikötényt, az álomi sikálókesztyût. Végül királyi palásthoz illõ tisztelettel belebújt a fantasztikusan érzéki viharkabátba.
Megint átjárta a reménység: ha legközelebb valóságosan is magára ölti ezeket, és semmi mást, és az ágyban behunyt szemmel várakozó, legújabb barátnõjéhez lép, és lágyan így szól: most már felnézhetsz, akkor az a lány nem sikítozni, röhögni vagy fotózgatni kezd az õ igézõen férfias jelmeze láttán, hanem eszét veszti lázas, vad gerjedelmében, és akkorát szexelnek, hogy leszakad az ágy, a zongora, az emelet!
*
A lakosztályában tartózkodó Hella Postor begurított egy bourbon-tequila-scotch elegyet. Leöblítette válogatott gyümölcspárlatokkal, aztán sóhajtva újraélesztéshez látott.
Cipõorral megböködte a lábainál heverõ ájultat. Ráöntött egy pohár vizet, két dózis Bloody Maryt, és napilappal is legyezte az arcát.
A férfi csak az imént alélt oda. Egyébként az õ újdonsült testõre volt.
Oxford exkommandósként jelentkezett az állásra. Az idõs hölgy ismertette vele munkakörét: tartsa távol tõle mindazokat, akiket õ nem hívott meg, különösen a lesisajtósokat. Bejelentkezés nélkül senki sem juthat elé. Mindeközben viselkedjék udvariasan, diplomatikusan. Ha a kedvesség nem vezet célra, testbeszéddel éreztetheti az erõfölényt.
Megkérdezte Oxfordtól, pedzi-e, mit ért testbeszéd alatt.
Az ekhósszekér alkatú férfi lelkesen demonstrált: üstöllést állon vágta a belépõ pincért.
Hella Postor a titkára pártfogásába ajánlotta a falra alélt felszolgálót, és folytatta a kiképzést. Figyelmeztette a buzgó testõrt, hogy tilos elõtte az öregségrõl beszélni, pláne tilos az életkorára hivatkozni.
- Aki ilyet tesz, azt kiüríttetem! - ígérte Oxford.
És még valami, szólt az éltes özvegy: a hölgyekkel udvariasan kell viselkedni.
A fehérszõke hajú, tejfölszín szempillás, telihold arcú, harmincas férfi tágra meresztette esõcsepp kékségû szemét, és tudatta: õ ettõl a világért el nem térne. Van viszont egy kikötése: mivel a muffok kizárólag kettyintésre valók, néhányuk esetleg anyaságra is jó, az õ színe elõtt viselkedjenek rendesen, ne okoskodjanak, ne akarjanak tökösebbek lenni a csávóknál, és akkor nem esik bántódásuk. Ne álljanak zsernyáknak, kommandósnak, huszárnak, ne írjanak könyvet, semmirõl se! Gitárt és festõpemzlit se vegyenek a kezükbe! Maradjanak a teknõnél, gyúródeszkánál, és nem lesz baj!
S elmesélte: minap tévedésbõl berongyolt egy könyvesboltba, ahol is épp egy ötvenes, vén ribi firkálgatta a hülye nevét a nemrég megjelent regényébe. Százával tolongtak az arcok a macskakaparásért, így hát õ is kíváncsi lett, minek szól a csoportosulás. Na, aztán jól leosztotta a nyanyát, hogy mit ért az a könyve témájához, egyáltalán bármihez. A csoroszlya visszaszájalt, erre õ betakarta a nagyokost, és még a védelmére rohanó seggnyalókat is a falhoz csapdosta. Különben a nyanya hullahentelõ doktor volt, és a bonctermi tapasztalataiból firkált regényt. Mellesleg ezután napokig nem a vén szipirtyó zsenialitásáról szóltak a hírek, hanem arról, hogy milyen murisan hevert a padlón, a szétszórt könyvei tetején.
Oxford, Oxford! - sóhajtotta Hella Postor, és a mindig nála lévõ sokkolóval nyakon bökte a testõrt.
Az exkommandós dobott egy csukást, közben leverte a csillárt, a sarkával.
Az újraélesztés nem túl jól haladt. Oxford a legyezgetésre sem reagált.
Az idõs hölgy a kómázó õrzõ-védõ ingébe zúdította a jégkockás serleg tartalmát, hasztalan. Felkapott egy esernyõt, annak nyelével szétfeszítette az ájult fogazatát, és a szájába is juttatott némi jégkockát. Utánaöntött egy nyeletnyi bourbon-tequila-scotch kevercset, ám ez sem segített az eszmélet visszanyerésében, bár gõzölgést, köhécselést, vonaglást váltott ki.
Hella Postor körbenézett, mivel siettethetné Oxford újbóli munkába állását, ugyanis titkára már többször jelezte: ideje lemenni a bálterembe, hogy elmondja maratonnyitó beszédét.
Talált egy hûlt csibukot. A kómás férfi szájába kocogtatta a pipahamut. Ugyanoda tépdesett a napilapból is, csupán az õt érdeklõ cikket tartotta meg. Semmi változást nem észlelt.
Néhányszor segítségért sikoltott, ám ez sem vezetett eredményre. E teszt révén viszont felmérte, hogy Oxford egyáltalán nem elkötelezett a szakmája iránt.
Ó, Redford, Redford! - sóhajtozott. Õ bezzeg talpig belevaló testõr (és még titkár is!) volt! S az a lány, a hasonmás Athéna! Mily szörnyen nézett ki a koszorúba font hajával, a kékre-zöldre püfölt arcával, a degeszre tömött zsebû, formátlan overallban! Ah, be szép idõk voltak!
Még idõben megtiltotta magának az elérzékenyülést. Fogta a szobatelefont, és azt is az ájult Oxford szájába nyomta.
Megpillantott egy lelkibetegnek rémlõ, eliszkolásképtelen svábbogarat. A testõr fülébe gyömöszölte a csótányt, ugyanis hitt a természetgyógyászatban. Várt egy percig, ám nem állott be javulás.
*
A vérszomjas tehenek õrjöngésétõl begõzölt bika szétzúzta az istállóajtót, és a befelé igyekvõ embereken átgázolva a karám felé robogott, szürkegulyát nemzeni.
Útközben alakított stratégiáján. Eszes hím legelébb is megtisztogatja környezetét a riválisoktól, hogy aztán zavartalanul gyakorolhassa õsi jogait.
Az apaállat tulajdonosa úgy tudta, hogy a vadóc szürkemarha a magyaroktól származik, és nem hajlamos a kergekórra. A magyarok õse a szintén szilaj modorú Attila, és ez a népség egy Bukarest nevû helyen foglalt hont, amelyet a Morva folyó szel ketté. Egyik királyukat Drakulának hívták, s noha az ipse éppenséggel nem volt aranyos király, mégis többtucatnyi film készült róla. Így lett a bika neve Búvár Kund.
A vezértehenet egy magyar eredetû filmcsillag után nevezték el Zsazsának, miután kiismerték természetét. Udvarhölgyei történelmileg felkapott nõk nevét viselték, bár egyáltalán nem hallgattak semmilyen megszólításra. Nevük ihletõi a véres lepedõjét holtáig sikáló balladai asszony, a leölt szüzek tejében fürdõzõ fejedelemnõ, a dõlékeny várfalba habarcsolt kõmûvesné, valamint a mai bulvársajtó révén közhülyévé híresült nõszemélyek voltak. A történet szempontjából mindennek nincs különösebb jelentõsége, az adatok hitelessége is bizonytalan, viszont Búvár Kund e tehenekkel volt kénytelen együtt élni.
A bõsz bika tisztogatási akciója gyors sikert hozott. A birodalmát háborító idegenek világcsúcsot futottak a félközeli lakóházig. Némelyek a fáramászás sebességi rekordját döntötték meg.
Egyvalaki bánhatta figyelmetlenségét. Az általa megcélzott faágon már ült egy csapat gyöngytyúk, továbbá a hálaadásra hizlalt pulykák, és egy feketemedve is ott keresett menedéket a tomboló barom elõl, bár megjelenésének a szintén odafönn gubbasztó mosómackók szemernyit sem örültek.
A túlterhelt ág recsegve meghajolt, s már-már a tomboló bika szarváig konyult. A labilis idegzetû tyúkfélék rikácsolva szárnyra kaptak. A baribál egy ágemeletnyit feljebb kúszott, a mosómackók parádésan összeverekedtek. A túlsúlytól megkönnyebbedett ág ruganyosan visszalendült, miáltal a rajta lovaglóülõ versenyzõ a világûrbe parittyázódott. Hamarosan elhagyta volna a Föld légkörét, ha nem kerül útjába a gazda háza, közelebbrõl annak kéménye.
A fickó frontálisan ütközött a füstkieresztõvel. Gyors egymásutánban két mosómedve vágódott a hátába. A kémény felvette hármuk alakját.
Brayden, a tanítómester csak ámult-bámult a bravúros kivitelû esések láttán. Filmes munkáihoz mutatós zuhanásokat gyakorolt be, s mindeközben számtalanszor össze-vissza törte magát. Sûrûn dolgozott gipszben vagy tripla fásliban, ám ilyen attraktív, helybõl felszálló, az olajrejtõ rétegekig ható zuhanásokat képtelen volt összeügyeskedni. Muszáj lesz jegyzetelnie. Egy kamerának is örült volna.
A sokadik repülõs kûr után Allegra kijelentette, hogy sajog a feneke, pihennie kell.
- Nem pihenünk. Ügetünk! - felelte Brayden, mohón csillogó szemmel. Ha a nõ ekkorákat szárnyal lépésben, mit mûvelhet szaporább jármódban?
Csettintett a nyelvével, mire Baron felgyorsult. Allegra minden ütemre magasba pattant, lófarka le-föl lóbálódzott, két melle felváltva rugózott le s föl. A jobb akkor ereszkedett vissza, mikor a bal lendült az álla felé, aztán váltottak. Ez azt mutatta, hogy nem harmonizál a hátassal. A pattogás által lebilincselten potyogni is elfelejtett.
- Üljön a farzsebére - sóhajtott Brayden.
- Nincs farzsebem.
- Képzelje magára.
- Hová?
*
Irma ezt hadüzenetnek tekintette. Úgy döntött, körbenéz a házban, és mindama - neki nem kellõ - dolgokat, amelyekre a strici exférj igényt tart, kidobja a kukázóknak.
A lomtalanítás során, egy régi szaloncukros dobozban találta meg a kövületté vénült mézeskalács szíveket, csillagokat, rénszarvasokat, télapókat, hóbácsikat. Az angyalfa-díszek láttán eszébe jutottak a hajdanvolt karácsonyok.
Kitörölt egy könnycseppet a szemébõl.
Aztán kést markolt, és nyílhegyeket faragott a kopogósra keményült mézeskalács figurákból. Mihelyst elkészült, megragadta a strici pasek hátrahagyott íját, a fegyverzetet a kocsijába hajította, és csikorgó gumikkal süvített a válóférj újdonat házához.
A boldogidõk-beli bábkalács szívekbõl, angyalokból és télapókákból készült acélkemény hegyekkel felszerelt nyilakkal kilõtte az épület ablakait, egyiket a másik után. Nem kegyelmezett, valamennyit kinyírta.
*
Hazafelé siettében megakasztotta lépteit egy szívettépõen szép kirakat. Gumikalóz legyökerezett a pazar hátterû üvegablak elõtt, és sokáig mozdulni sem bírt a gyönyörû, izgató portékák láttán.
Oh, az a vastag, fekete mosogatókesztyû!
Ah, az a testre tapadósnak ígérkezõ gumikötény!
S jaj, az a panorámás gázálarc! Hisz ez már-már költészet!
És még csak ezután fedezte fel a legerogénesebb darabot, a gumi hatású, lakkos fényû, sátorszerû viharkabátot! Uramatyám, mekkora kámzsa! S azok a szexisen rávarrt, hatalmas, elálló zsebek! Jaj ne! Hát ez kész ejakuláció!
Hosszan, megrendült állapotban ácsorgott a csodás látnivaló elõtt. Magára képzelte a szûrõbetétes, nagyképernyõs gázmaszkot, a varázslatos szabású gumikötényt, az álomi sikálókesztyût. Végül királyi palásthoz illõ tisztelettel belebújt a fantasztikusan érzéki viharkabátba.
Megint átjárta a reménység: ha legközelebb valóságosan is magára ölti ezeket, és semmi mást, és az ágyban behunyt szemmel várakozó, legújabb barátnõjéhez lép, és lágyan így szól: most már felnézhetsz, akkor az a lány nem sikítozni, röhögni vagy fotózgatni kezd az õ igézõen férfias jelmeze láttán, hanem eszét veszti lázas, vad gerjedelmében, és akkorát szexelnek, hogy leszakad az ágy, a zongora, az emelet!
*
A lakosztályában tartózkodó Hella Postor begurított egy bourbon-tequila-scotch elegyet. Leöblítette válogatott gyümölcspárlatokkal, aztán sóhajtva újraélesztéshez látott.
Cipõorral megböködte a lábainál heverõ ájultat. Ráöntött egy pohár vizet, két dózis Bloody Maryt, és napilappal is legyezte az arcát.
A férfi csak az imént alélt oda. Egyébként az õ újdonsült testõre volt.
Oxford exkommandósként jelentkezett az állásra. Az idõs hölgy ismertette vele munkakörét: tartsa távol tõle mindazokat, akiket õ nem hívott meg, különösen a lesisajtósokat. Bejelentkezés nélkül senki sem juthat elé. Mindeközben viselkedjék udvariasan, diplomatikusan. Ha a kedvesség nem vezet célra, testbeszéddel éreztetheti az erõfölényt.
Megkérdezte Oxfordtól, pedzi-e, mit ért testbeszéd alatt.
Az ekhósszekér alkatú férfi lelkesen demonstrált: üstöllést állon vágta a belépõ pincért.
Hella Postor a titkára pártfogásába ajánlotta a falra alélt felszolgálót, és folytatta a kiképzést. Figyelmeztette a buzgó testõrt, hogy tilos elõtte az öregségrõl beszélni, pláne tilos az életkorára hivatkozni.
- Aki ilyet tesz, azt kiüríttetem! - ígérte Oxford.
És még valami, szólt az éltes özvegy: a hölgyekkel udvariasan kell viselkedni.
A fehérszõke hajú, tejfölszín szempillás, telihold arcú, harmincas férfi tágra meresztette esõcsepp kékségû szemét, és tudatta: õ ettõl a világért el nem térne. Van viszont egy kikötése: mivel a muffok kizárólag kettyintésre valók, néhányuk esetleg anyaságra is jó, az õ színe elõtt viselkedjenek rendesen, ne okoskodjanak, ne akarjanak tökösebbek lenni a csávóknál, és akkor nem esik bántódásuk. Ne álljanak zsernyáknak, kommandósnak, huszárnak, ne írjanak könyvet, semmirõl se! Gitárt és festõpemzlit se vegyenek a kezükbe! Maradjanak a teknõnél, gyúródeszkánál, és nem lesz baj!
S elmesélte: minap tévedésbõl berongyolt egy könyvesboltba, ahol is épp egy ötvenes, vén ribi firkálgatta a hülye nevét a nemrég megjelent regényébe. Százával tolongtak az arcok a macskakaparásért, így hát õ is kíváncsi lett, minek szól a csoportosulás. Na, aztán jól leosztotta a nyanyát, hogy mit ért az a könyve témájához, egyáltalán bármihez. A csoroszlya visszaszájalt, erre õ betakarta a nagyokost, és még a védelmére rohanó seggnyalókat is a falhoz csapdosta. Különben a nyanya hullahentelõ doktor volt, és a bonctermi tapasztalataiból firkált regényt. Mellesleg ezután napokig nem a vén szipirtyó zsenialitásáról szóltak a hírek, hanem arról, hogy milyen murisan hevert a padlón, a szétszórt könyvei tetején.
Oxford, Oxford! - sóhajtotta Hella Postor, és a mindig nála lévõ sokkolóval nyakon bökte a testõrt.
Az exkommandós dobott egy csukást, közben leverte a csillárt, a sarkával.
Az újraélesztés nem túl jól haladt. Oxford a legyezgetésre sem reagált.
Az idõs hölgy a kómázó õrzõ-védõ ingébe zúdította a jégkockás serleg tartalmát, hasztalan. Felkapott egy esernyõt, annak nyelével szétfeszítette az ájult fogazatát, és a szájába is juttatott némi jégkockát. Utánaöntött egy nyeletnyi bourbon-tequila-scotch kevercset, ám ez sem segített az eszmélet visszanyerésében, bár gõzölgést, köhécselést, vonaglást váltott ki.
Hella Postor körbenézett, mivel siettethetné Oxford újbóli munkába állását, ugyanis titkára már többször jelezte: ideje lemenni a bálterembe, hogy elmondja maratonnyitó beszédét.
Talált egy hûlt csibukot. A kómás férfi szájába kocogtatta a pipahamut. Ugyanoda tépdesett a napilapból is, csupán az õt érdeklõ cikket tartotta meg. Semmi változást nem észlelt.
Néhányszor segítségért sikoltott, ám ez sem vezetett eredményre. E teszt révén viszont felmérte, hogy Oxford egyáltalán nem elkötelezett a szakmája iránt.
Ó, Redford, Redford! - sóhajtozott. Õ bezzeg talpig belevaló testõr (és még titkár is!) volt! S az a lány, a hasonmás Athéna! Mily szörnyen nézett ki a koszorúba font hajával, a kékre-zöldre püfölt arcával, a degeszre tömött zsebû, formátlan overallban! Ah, be szép idõk voltak!
Még idõben megtiltotta magának az elérzékenyülést. Fogta a szobatelefont, és azt is az ájult Oxford szájába nyomta.
Megpillantott egy lelkibetegnek rémlõ, eliszkolásképtelen svábbogarat. A testõr fülébe gyömöszölte a csótányt, ugyanis hitt a természetgyógyászatban. Várt egy percig, ám nem állott be javulás.
*
A vérszomjas tehenek õrjöngésétõl begõzölt bika szétzúzta az istállóajtót, és a befelé igyekvõ embereken átgázolva a karám felé robogott, szürkegulyát nemzeni.
Útközben alakított stratégiáján. Eszes hím legelébb is megtisztogatja környezetét a riválisoktól, hogy aztán zavartalanul gyakorolhassa õsi jogait.
Az apaállat tulajdonosa úgy tudta, hogy a vadóc szürkemarha a magyaroktól származik, és nem hajlamos a kergekórra. A magyarok õse a szintén szilaj modorú Attila, és ez a népség egy Bukarest nevû helyen foglalt hont, amelyet a Morva folyó szel ketté. Egyik királyukat Drakulának hívták, s noha az ipse éppenséggel nem volt aranyos király, mégis többtucatnyi film készült róla. Így lett a bika neve Búvár Kund.
A vezértehenet egy magyar eredetû filmcsillag után nevezték el Zsazsának, miután kiismerték természetét. Udvarhölgyei történelmileg felkapott nõk nevét viselték, bár egyáltalán nem hallgattak semmilyen megszólításra. Nevük ihletõi a véres lepedõjét holtáig sikáló balladai asszony, a leölt szüzek tejében fürdõzõ fejedelemnõ, a dõlékeny várfalba habarcsolt kõmûvesné, valamint a mai bulvársajtó révén közhülyévé híresült nõszemélyek voltak. A történet szempontjából mindennek nincs különösebb jelentõsége, az adatok hitelessége is bizonytalan, viszont Búvár Kund e tehenekkel volt kénytelen együtt élni.
A bõsz bika tisztogatási akciója gyors sikert hozott. A birodalmát háborító idegenek világcsúcsot futottak a félközeli lakóházig. Némelyek a fáramászás sebességi rekordját döntötték meg.
Egyvalaki bánhatta figyelmetlenségét. Az általa megcélzott faágon már ült egy csapat gyöngytyúk, továbbá a hálaadásra hizlalt pulykák, és egy feketemedve is ott keresett menedéket a tomboló barom elõl, bár megjelenésének a szintén odafönn gubbasztó mosómackók szemernyit sem örültek.
A túlterhelt ág recsegve meghajolt, s már-már a tomboló bika szarváig konyult. A labilis idegzetû tyúkfélék rikácsolva szárnyra kaptak. A baribál egy ágemeletnyit feljebb kúszott, a mosómackók parádésan összeverekedtek. A túlsúlytól megkönnyebbedett ág ruganyosan visszalendült, miáltal a rajta lovaglóülõ versenyzõ a világûrbe parittyázódott. Hamarosan elhagyta volna a Föld légkörét, ha nem kerül útjába a gazda háza, közelebbrõl annak kéménye.
A fickó frontálisan ütközött a füstkieresztõvel. Gyors egymásutánban két mosómedve vágódott a hátába. A kémény felvette hármuk alakját.
Forrás: fabyen.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése