Vakvágta

A férfi, Kentaro sokoldalú kaszkadőr, miáltal hol lángra kap, hol a magasból zuhan alá; ha a forgatókönyv úgy kívánja, lóval ugrik dupla Lutzot, vagy száguldó kocsival triplaszaltózik – de még számos módon képes ijedelemmel, gyászelőérzettel facsargatni kedvese szívét. Az érte aggódó nő, Chrysler Le Baron zsaru, hajdani akciós, mégpedig azon titokzatos állományból, amelynek tagjai bevetéskor elfedik arcukat, és még jámbor hozzátartozóik se tudhatják róluk, miféle munkát végeznek. Emira tizennégy éves, midőn e szerelmi duett kellős közepébe pottyan. Ott a helye, végre is Le Baron leánya, jóllehet, tömérdek éve bírói végzés tiltja őket egymástól. Az exférj, az apa törekvő jogász, főként pénzmosással és szerelemszédelgéssel foglalkozik, mígnem egy napon sokkoló fordulatot vesz eladdig bársonyba burkolt élete. Megvilágosodván arról, hogy viperafészekbe tévedt, sebtében elhelyezi gyermekét a vérmes múltú anyánál, és felszívódik a ködben. Azt hiszi, hogy ekként mindent elsikált. Holott a balladisztikus események csak ezután kezdődnek.

 részlet...

Chrysler megrögzött gyorshajtóként száguldott hazafelé. Ezen szenvedélye rengeteg pénzébe került, ugyanis ha szirénátlan magánszemélyként szegett szabályt, sosem bújt ki a büntetéspénz kipengetése alól holmi pöffeteg tudja maga, ki vagyok én?-ezéssel. Ha megbukott, fizetett. Privát lovagi kódexe tiltotta továbbá, hogy záróvonalat lépjen át, kanyarodósávból vagy másként aljas módon elõzzön - és egy sor egyéb durva sporttalanságot. Viszont akár motoron, akár kocsiban ült, legfeljebb pészméker-tulajdonosok társaságában vagy szórakozottságból mulasztotta el, hogy kiélvezze a gyorsulást, a sebességet.
Kevéssel apja halála után - ám már a házasság jármában - riadt rá, hogy õ nem az a jámbor lélek, akinek tartják, sõt az a gátlásosan félénk leányka sem, akinek addig hitte magát. Felfigyelt arra, hogy bár nem szívesen látja a szenvedést, mégis mélylégzés nélkül képes például sebet tisztítani, akár abba jócskán belevájva is, imád kötést cserélni, leginkább a betyárosan beleragadtat, és semmilyen színû genny nem riasztja vissza, még a lehetõ legzöldesebb sem. E perverziójának igen nagy hasznát vette késõbb, midõn egy túszmentési akció fináléjaként világra segített egy csecsszopót, pedig a szülõ asszony felettébb fúriás hangulatban leledzett, végtére korábban órákon át korlátozták vajúdásában, fegyvert fogtak rá s idegen nyelven, torokhangon üvöltöztek vele. Tehát a segítségére sietõ Chrysleren igyekezett elégtételt venni, de végül a banálisan klasszikus kellékek - úgy mint vér, veríték, szitkok és tolófájások - közremûködésével felszínre hozták a túlsúlyos dedet, és mindenki alaposan megkönnyebbült.
Ám Le Baron akkor se zavartatta magát, ha magas nyomással spriccelõ, szakadt fõütõeret kellett elszorítania. Ha muszájlott, kibuggyant zsigereket gyömöszölt vissza, fenékbe fúródott golyót vájt ki, vagy zöld arcú férfiakat hánytatott, akár futószalagszerûen is. Kommandós társai olykor Florence Nightingale-nek szólították, és lassacskán megszokták, hogy õt kell hívni, ha már a normálisabbak gusztusa besokallt. Arról viszont senkinek se beszélt, legkevésbé az õt évente szûrõvizsgáló yardi pszichológusnak, mennyire retteg, ha erre alkalom adand, ám a fõ titok az ambivalencia volt: az, hogy meglehetõst élvezi a gyûlölt rettegést.
Mindebbõl mára jószerivel csak a gyorshajtás szenvedélye maradt meg. Hiszen közel négy évtizedes fennállása során a legkülönfélébb adrenalinlöket-forrásokkal kényeztette magát. Közülük is a legrettenetesebb emlékezetû volt, amikor kezdõ szimatként beépült a drogüzérek közé, s egy rút napon elérkezett, amitõl tartott: be kellett lõnie magát. Oly meggyõzõen csinálta, holott elõször mûvelt effélét, hogy íziben elnyerte a köztörvényesek bizalmát, de még annál is klasszisokkal hitelesebb volt, ezért aztán legközelebb is elvárták tõle, hogy a szemük láttára tegye meg. Kisvártatva bekövetkezett, amitõl iszonyodott: úgy maradt. Drogfüggõ lett, ösztöndirigált kiszolgáltatottá vált. Mindez nem tántorította el halálos komolyan vett küldetésétõl: könyörtelenül tõrbe csalta, zsarukézre szolgáltatta a bandát, desszert gyanánt átnyújtotta gyûlöletes természetû, szociopata vezérük skalpját. Ezzel végezvén, zavaros tekintetû, nyáladzó, reszketõ térdû, meztelen idegvégzõdésekkel teli humán roncsként a fõnöke elé botorkált, megosztotta vele hányattatásait, és a segítségét kérte ahhoz, hogy visszatérhessen a narkós pokolból.
A Yardon szinte mindenki melléállt.
Magánéletében stigmát kapott, kisemmizték.
Miután megtisztult, nyomozói pályafutása zavartalanul folytatódott. Múlottak az idõk, benne nõttön-nõtt az agresszivitás. Amikor elviselhetetlenné vált a feszültség, a titkos akciócsoportba, a Láthatatlanok közé kérte magát. A kemény felkészülés, a napi edzés, a gyakori bevetések radikálisan segítettek rajta, bár némelyek szerint a pedánsan rendszeres, beható nemizés még többet használt volna kedélyállapotának. Idõvel a szellemi erõfeszítéseket kezdte hiányolni, mert neki sose volt elég az, amit elért. Tehát további tanulmányokba fogott, bár nem teljesen ama céltól vezérelten, hogy tütüljön a feje a tudománytól, miként azt Ruby zordan megjegyezte.
Aztán egyszerre csak összejött a fix, tüzetes nemi élet is, melynek létrehozásához addig is számosan felajánlgatták segítségüket, ám õ a - tán nem is létezõ - Szívbéli jöttére várva finnyásan válogatott kérõi között, akár egy kifinomultan érzékeny, murénává kényeztetett királykisasszony.
Nemrég Kentaro emlékeztette rá, most magától jutott eszébe, miként ismerkedtek meg, és bár kis mértékben se volt álszent, se hanyatt-homlok szemérmezõs hajlamú, mégis elborította orcáit a szégyenpír vagy afféle. Mindazonáltal hamar kilábalt zavarából, felnevetett, és úgy döntött, eladja történetük megfilmesítési jogait. Talán a Szerelem hullámhosszán sikerpárosa eljátszhatná õket, bár õ jócskán másféle figura, mint az angyalias Meg Ryan, és ami azt illeti, Kentaro sem egy közkedvenc Tom Hanks.
Még akkor is a szereposztással bíbelõdött, amikor begördült a gombnyomásra kitáruló kapun. Képzeletjátékában végül Sigourney Weavert választotta hõsnõül, mint hozzá közelebb álló karaktert. Korkülönbségük sem zavarta, hisz egy Weaver kaliberû színésznõ játszi könnyen leráz magáról tíz-húsz esztendõt, akár eb a vizet. Hosszas válogatás végén Kentaro szerepét Nicolas Cage-nek adta, de megígértette vele, hogy a hitelesség kedvéért visszavesz fél maréknyit a körötte rendesen lengedezõ - hogy is mondja tapintattal? - jellegzetes tálentum-stichbõl.
Ekkor feltûnt neki a furcsaság, miszerint Hóbort nem a villa mögötti karámban tartózkodik, hanem a házfalra kapaszkodó futórózsa közelében harapdálja a füvet, meg amit csak talál, mit sem zavartatva felszerszámozottságától. A szürke ló nyergében nem ült senki, akkor se, ha kerekre nyílt szemmel vagy hunyorogva nézte.
Kiugrott a kocsiból, elsüvített Kentaro járgánya mellett. Futtában is érzékelte, hogy azt a kocsit is felettébb sietõsen hagyták el.
A gyanútlanul legelészõ Hóbort megijedt, amikor váratlanul elloholt mellette. Rettegtében páros lábbal hátrarúgott, egyidejûleg a levegõbe szökkent és jobbra vetõdött. Mivel túl sok végtagot kapott fel ahhoz, hogy a továbbiakban is méltósággal õrizhesse egyensúlyát, irtózatosan elgáncsolódott. Földomlásszerû robajjal bedõlt egy elszántan gondozott, a múlt éji záportól lucskos dáliaágyásba, de ugyane lendületbõl, némi vergõdéssel, sarat fröcskölve s daliás virágokat tarolva, talpra is kecmergett. Hanem ekkorra odalett egyenletes fehér színe. Az átváltozástól opart-mintásan, heveny pánikhangulatban, a rajta csüngõ kantárszárat, kengyeleket, dáliákat lóbálva, vakrémületében minden irányba sûrûn ki-kirúgva, veszekedetten tovavágtázott.
Chrysler, alig-alig törõdvén a hisztérikusan menekülõ lóval, a házba rontott. Keresztülnyargalt az elõszobán. A nappaliban lefékezett.
Emira vastagon beagyagozottnak rémlõ arccal és ruházatban, fû- és sárkoloncos cipõben hevert a visszafogottan dzsungeles mintázatú kárpittal bevont kanapén, és eszméletvesztettnek színlelte magát. Arcszíne - megjelenése óta elõször - kicsattanóan pirospozsgállott. Úgy vélte, tutira dermesztõ hatást gyakorol az újonnan érkezettre, de mert a bizalom alapja az ellenõrzés, jobb szemhéja alól anyjára sandított.
Ezt észlelvén Le Baron leeresztett. Elkapta tenyerét a - mostig önfeledten szorongatott - torkáról, és körbefordult a sarkain. A konyhapult mögött serénykedõ Kentaro biztatóan rámosolygott, és mert épp végzett a narancsfacsarással, elõlépett a kezében tartott pohárral. Chrys habozás nélkül a nektárból elõmeredõ szívószálra bukott, ám egy metszõ sikoly megfékezte szomjoltásában.
- Az az enyém! - üvöltött Emira. - Direkt nekem csinálta, ájuldozás ellen!
- Igaz - bólintott a férfi. - A levet tõlem, a nadrágszíjazást anyádtól kapod.
- Nem is az anyám! Kurva régen ki van tagadva! - ordított a sarj.
Hevületében villámgyorsan ülõ helyzetbe pattant, miáltal félszáraz vályogdarabok robbantak-mállottak le róla, beborítván a diszkréten pálmalevél- és papagájmintás kanapéhuzatot és minden mást egy kábé két méter sugarú körön belül.
- Ki meséli el, mi a nyavalya történt, bár szerintem már rekonstruáltam az eseményt?! - szólott ingerülten Le Baron.
- Mégis mit gondolsz, mi történt? Balesetet szenvedtem! Majdnem meggyilkoltak! - vicsorgott rá szívmélyi gyûlölséggel a humán tényezõ.
- Hóbort kinézetébõl és a te, lassan szokásossá váló lepusztultságodból ítélve, bizonyára az elõre megfontolt szándékkal, engedély nélkül kivitelezett, pocsék véget ért lovaglás esete forog fenn.
- Bingó - bólintott Kentaro.
Átnyújtotta a poharat a mohón érte kapó leánynak, és kifelé indult, hogy megkeresse a hányódó lovat.
Chrysler utánaszólt:
- Hóbort az imént mutatott be egy sikertelen kûrt Gema dáliái között. Tehát fehér alapon fekete foltos paripát keress. Tán a világ végén megtalálod.
- Hehe! - utálkozott Emira. - Valami humorantológiából nyered a viccességedet? Ironizálás helyett volnál szíves megérdeklõdni, ki bántotta a gondjaidra bízott leányzót? Tizenkét évi távollét után eljövök az anyámhoz! Erre ahelyett, hogy a mamus pótolni próbálná a mulasztottakat, egész napra odavet egy szenilis banyának! De bírnám, ha mágnesviharba kerülne a vasorrú boszorka! Hogy hánykolódna! Azt követelte, hogy trágyázzak lószart, gyomláljak gazcsomókat!
Mamus vigyorogva bólogatott.
- Bizony, ez kimeríti a rangon aluliság fogalmát.
Emira a pohár aljára tapadt rost- és lémaradékot szürcsölgette, teljesen hiábavalón, majd megkísérelte elérni azt a nyelvével, reménytelenül. Egyszerre csak feladta, s elgondolkodón letépett magáról egy, a szeme elõtt himbálódzó, látászavaró vályogdarabkát, tetemes mennyiségû hajszálat is kiszakítva vele.
- Utálom, hogy ilyen laza vagy - közölte töprengése végeredményét. - Más anyák a te korodban…
- Ezt ne! - csattant fel Chrysler. - Ezt ne, mert ez színolyan, mint anyám slágerlemeze! Hagyjuk el a koromnak megfelelõ viselkedés, ruházkodás, miegymás megvitatását. Úgy emlékszem, Kentaro megkért, hogy egyedül, nélküle ne ülj lóra. Azt szeretném tudni tehát, miért nem sikerült teljesíteni a kérését!?
- Mert nem volt itt! Mert reggel azzal váltatok el, biztos jó poénnak szántad, hogy indulhat a paskó a máglyára, mert már kezded szokni az özvegységet, és egyáltalán nem látszott biztosnak, hogy valaha is viszontlátom a lótréneremet, ezért gondoltam, hogy átállok önellátásra! Meg a banya amúgy is ezt szorgalmazta, úgyhogy az õ dicséretére is hajtottam. Reggeli után be kellett rámolnom a használt edényt a mosogatógépbe! Ebédet se kaptam, csak tippeket, hogy mit készíthetnék a háztartásban fellelhetõ nyersanyagokból! Tisztára, mint egy kempingezésen! Fel is hívtam papust, hadd tudja meg: akármennyire tiltotta is, mégiscsak túlélõtáborban vagyok!
- Na, és mit ebédeltél?
- Spagettit fõztem, tök finom lett, és csak alig-alig ragacsos. A kamrában találtam hozzá konzerv bazsalikomszószt. Papus lepadlózna, ha megtudná, mivel szennyezem a szervezetemet! Gema csinált salátát, az is egész ehetõre sikerült. Aztán, amikor elpónigolt, felnyergeltem Hóbortot, és végigszaladtunk a tegnapi útvonalon, és nem volt vele semmi baj, bár hazafelé már szörnyen vonszolt. Olyképpen ment, mint a varrógép. Elügettünk egy romos kerítés mellett, amit tegnap valahogy észre se vettem, bár az is lehet, hogy kicsit eltévedtünk, és akkor a töredezett, foghíjas kerítésdeszkák közül hulla váratlanul kirontott egy manus, egy olyan nagy darab, sok hajú, rettentõn világító homlokú, fáklya szemû fazon, szokatlan formájú, böhöm pléhkereszttel a kezében!
Morcosan rám köszönt, és meg akarta fogni Hóbortot, de a ló rémülten felágaskodott, és majdnem hanyatt borult velem, alig bírtam rajta maradni, azután meg vágtázni kezdett, és nem tudtam õt megállítani. Egyszer leestem róla, bár nem teljesen, mert a kantárszárba akadt a lábam, és Hóbort egy darabig körbe-körbe cipelt a trutyiban, ugyanis ha nem tudnád, éjjel már megint szakadt az esõ, és minden csurom sár, de nagyon fájhatott a szája attól, hogy felakadtam a száron, úgyhogy kínjában dobott egy oldalast, és közben persze kis mértékben rám zuhant, illetve a lábamra, de már csak pirinyót kínszenvedek.
Na, azt a pillanatot nem igazán tudom összerakni, mert szörnyû forgatagosan történt minden, a lényeg az, hogy mire õ felkászálódott, kiszabadítottam a lábamat a szárból, áttettem a kengyelbe, és félig-meddig visszamásztam a nyeregbe, de sajnos még elég sok híja volt a tuti ülésnek. Egyszóval, fejjel lefelé nem volt nagy élvezet a hazaút. Aztán amikor Hóbort átugrott egy vizesárkon, sajnálatosan lemaradtam, és majdnem a pocsolyába fúltam! Rémes, milyen iszapos-mocsatos ez a vidék! A pasid tehet mindenrõl! Még tegnap azt mondta, hogy Hóbort a legnyugodtabb ló, akivel dolga volt valaha. Most mondd! Szerinted nyugodtnak nevezhetõ az a ló, aki hanyatt esik ijedtében, ha meg akarják fogni?
- Mit akart tõletek a pasas?
Emira vállat vont, sarat kapargatott magáról.
- Honnan tudjam, mit akart? Hát Hóbort nem várt arra, hogy elmesélje! De olyan pasi volt, akivel nem szállnék liftbe, de a kocsiját se stoppolnám le. Mint a karnagy bácsi a templomból. Szerencsére engem nem vettek fel a kórusba a botfülem miatt, pedig papus még vesztegetéssel is próbálkozott. És amikor még mindig rendszeresen ezt a süketségi hibámat dörgölte az orrom alá, kitört a botrány az Isten házában, mivel kiderült, hogy a karnagy bácsi folyton a kórista kislányok bugyijában kutatgat. Meg más undokságokat is mûvelt, nem a kezével, amiket papus fajtalanságnak nevezett, de ez már régen volt, és azóta nem baj, hogy fahangú vagyok. Szóval hálás is lehetnék a pedofil bácsinak. Õrá emlékeztetett a lórém fazon a kerítés mögül.
- Fürödj meg, és húzz tiszta ruhát - sóhajtott Le Baron.
- Na, ez jellemzõ az itteni falusias romantikára! - csattant fel a leszármazott. - Itt mindig, mindenütt sár van! Tegnap elhordtam egy rend ruhát a lovagláshoz, ma elhordtam a második rendet, ugyancsak lovagláshoz, és közölhetem: nincs több rendem! Nem a csóróság miatt, hanem mert papus állatira ideges volt, amikor összecsomagolt, és egy csomó vacak holmit gyömöszölt a tatyómba! Elárulom, hogy bugyira, zoknira nem is gondolt, az van rajtam, amiben jöttem. Azért tudtam lóra ülni, mert két macskanadrágot pakolt be. Õrületesen hiányzik a farmerom!
- Kicsit elájulok a bugyihelyzetedtõl. Legalább kimostad?
- Mi?! Hogy én?! Nem mostam ki! Már említettem, hogy a rabszolgamelókra mi kétkezi személyeket tartunk! De éjszakára se vettem le, nehogy bajom essék, ha valaki rám rontana! Különben a pasidra számítottam, de nem jött.
- Húzz el a fürdõszobába. Míg csírátlanítod magad, nézek neked valami maskarát. Utána, ha mozgásképes állapotban vagy, elrohanunk bugyit, zoknit, ezt-azt vásárolni.
A tinédzser zuhanyozni vonult. Chrysler nyögdécselve felmérte a környezetet, és elõször arra gondolt, inkább sírva fakad, semhogy takarítson. Azután rongyot, kefét, suvickot ragadott, és némiképp fogcsikorgatva felszámolta a kanapé környéki, a vályogvetõ cigányok táborhelyére jellemzõ idillt.
Az idõközben elõkerült Kentaro nem látszott kiegyensúlyozottnak. Ez tüstént feltûnt a sziklahiggadt pasashoz szokott Le Baronnak.
Mielõtt rákérdezhetett volna, a férfi magától kifakadt:
- Alig bírtam elcsípni, megnyugtatni Hóbortot. Az a pária mostig kutyamód hallgatott a nevére, minden vészben rezzenetlen maradt, ostort, stukkert, ágyút lehetett durrogtatni a füle mellett, elvégre kaszkadõrlónak neveltem. Most viszont síkideg. Kíváncsi volnék, mit mûvelt vele a lányod. Nehezemre esik elhinni a lórém sztorit.
- A fene tudja, miféle túlvilági figura vetõdött eléjük. Meglehet, a temetõbõl került elõ, de ezt talán Gemával kéne megvitatnod, õ érzéki az effélére.
Kentaro elvigyorodott, ám a tekintetébe nem költözött vidámság.
- Helyismeretemnek hála, tudom, Emira merre járt és kivel találkozott. Bár ki nem állhatom a fickót, aki egyébként tényleg a temetõbõl származik, nem igazán hiszem, hogy Hóbort miatta került pánikállapotba.
- Gondolod, hogy eltitkol valamit?
- Minden szavam színigaz! - üvöltötte az ajtóból a szóban forgó.
Le Baron elszörnyedt:
- Ennyi idõ alatt nem lehet megfürödni!
A törülközõlepelbe burkolódzott lány toppantott mezítlen talpával.
- De igen! Tisztább vagyok, mint egy patyolatszûz! És Kentaro, igenis attól a fazontól pánikolt be a hülye lovad! Megesküdjek a mamus életére?
- Szállj le az életemrõl, és ne mamusozz!
- Miért? Nem az anyám vagy?
- De igen. Mindazonáltal nem hallom a vér szavát.
- Majd meghallod. Légy türelemmel - mondta Kentaro.
Chrysler rámeredt. Kiejtette kezébõl a seprût, lapátot.
- Te kivel vagy?! - nyögte.
- Na, akkor mit vegyek fel? - állt közéjük a tinédzser, a köztük vibráló, játékosan erotikus feszültségtõl ingerülten.
Le Baron az egyik karosszékre mutatott.
- Tessék, odakészítettem a neked szánt cuccot.
Kisvártatva a leány protestált.
- Nem veszem föl a te tangádat! És ha valami AIDS-ed, herpeszed, gombád, kankód van? És még amid lenni szokott, csak én nem ismerem név szerint!?
- Vadonatúj, tehát nem beteg az aljruházat. Kentaro szerezte be vész esetére, mivel, tán nem tudod, tegnapig nem itt laktam. Ám ez hosszú történet. Viszont errõl jut eszembe: nem vagyok ideköltöztetve! Nem sokkal egyszerûbb volna, ha hazasöpörnék?
- Nem! - szögezte le a férfi.
- De ez tisztára lotyós! - toppantott Emira, megvetõ mozdulattal himbálgatván a mutatóujja hegyére akasztott, kevésnyi selyembõl, sóhajtásnyi csipkébõl készült, meggybor színû tangát.
- Ne hidd - mondta Kentaro. - Csak azon múlik, ki viseli.
Úgy rémlett, ért a nõi lélekhez. A lány további zokszó nélkül visszavonult az anyjától kapott darabokkal.
- Mindjárt összeesek. Nagyon fárasztó - nyögte Le Baron. - Most elviszem ruhát venni, meg amit még kell. Majd útközben azt is kibendzsózom belõle, hogy voltaképpen mit csomagolt neki az apukája. Téged nem hívlak.
- Köszönöm. Visszamegyek Hóborthoz. Remélem, megnyugodott az extra adag zabtól, és levakarhatom róla a mocskot.
- Ki volt a lórém?
- A leírás alapján Amenre, az Imádságosra gyanakszom. Õ bérli a temetõ mögötti földet, annak korhatag az út felõli kerítése.
- Úgy emlékszem, láttam már Ament. Ha ló volnék, nem kapnék frászt tõle.
- Ne magadból indulj ki, te a Hasfelmetszõ Jacktõl se szeppennél meg.
- Na, azért…!
Kentaro vállat vont.
- Amen ketyós, vallási háborodott, már a templomba se jár a nõkkel, mivel saját hitet talált ki, s annak szellemében folyton a Sátánnal viaskodik. Azonkívül intravénás alkoholista. Vagyis nem sok közös témát találnánk, ha összefutnánk. Mégsem értem, mitõl bomlott meg a ló.
Emira hangja elõbb érkezett meg, mint a fizikuma.
- Az állatok, a nõk és a gyerekek érzékenyebbek, mint a falelkû férfiak - tudatta közeledõfélben. - Ja, meg az öregasszonyok is! Kérdezd meg Gemát, mit hordott össze nekem ma délelõtt a kriptacsõsz fazonról, már ha tényleg azzal találkoztam!
- Na mit?
- Hát azt, hogy merõben nem véletlen, milyen betegségeket kapunk. A Templomos agybaja gonosz betegség, biztosan azért, mert nem érdemel különbet. Chrysler, egyébként te hol fértél bele ezekbe a szûk cuccokba?
- A fürdõszobában, például. Sokkal soványabb vagyok, mint amilyen kövérnek látsz.
- Tényleg kövérnek látlak - bólintott a serdülõ. Megállt a nappali közepén, és lassan körbefordult a kölcsönruházatban. A fekete sztrecsfarmer derékban sem lötyögött rajta, a rugalmas póló a felsõtestére simult. Másfél emelet magas talpú cipõje tovább árnyalta kihívó soványságát.
- Hánytál ma? - érdeklõdött anyja udvariasan.
- Csak reggeli után. Az ebéd nem minõsült lakomának, és különben is kiment a fejembõl az okizás, mert a lovakkal voltam elfoglalva. De este már kitenném a faxot! Tehát úgy vegyünk kaját! Vagy vigyetek el egy sármos helyre, már ha egyáltalán van bármilyen faloda is ebben a sár-, por- és lórémfészekben.
Kentaro tûnõdõn szemlélte a ceruza alakú lányt, majd hosszan csóválta a fejét. Végül így szólt:
- Rettenet, ahogy kinézel. Hízékony vagy?
- Dehogy!
- Akkor miért muszáj folyton kiokádnod, amit megeszel?!
- Hogy ne legyek narancsbõrös, karfiolos, cseppfolyós! Annak ellenére, hogy nem mulasztok el semmit, de semmit, amit a tévében felmutatnak, mert az csakis ultra jó lehet, hiszen tiszta erõbõl reklámozzák. Meg aztán a papusnak se szabad megtudnia, hogy egyáltalán nem tartom be a hülye diétikus parancsait.
- Ez a gyerek Sheltonért kiált - sóhajtott Le Baron. - Menjünk, mielõtt becsukják a bazárt.
- Látom rajta a te ruhádat, és a zokogás kerülget - mondta Kentaro. - Emira, ha netán örökölted az anyád alakját, örömödben ütögesd magad a földhöz, és engedd ama szép, nõies formának, hogy kialakulhasson.
- Szerinted a mamus nem kövér?!
- Közel sincs hozzá. A kövérség nem a húsz kilós testsúlynál kezdõdik.
- Te biztosan szerelmes vagy, ugyanis a szerelem vak! Használj vakvezetõ eszközöket: fehér botot, fehér lovat, fehér buldózert. Lefogadom, hogy az anyám még akkor se lesz kövér neked, amikor villástargoncával cipelik ki a házból, fogyóztatni kicsit.
- Huh, hogy unom a testsúlyozást! - hörrent Chrysler. Vállon ragadta a serdülõt, és a kijárat felé pördítette. - Söpörjünk. Majd útközben megbeszéljük, ha muszáj, hogy mi a nyavalyáért kell nekem minden újságban, a legtöbb tévémûsorban, továbbá úton-útfélen ezt a kövér-sovány témát élveznem!? Régebben még filmrõl, színházról, uram bocsá': könyvekrõl, szerelemrõl, barátságról, az élet ezer ízû dolgairól is fecserésztek egymással az emberek, ma már csak a lakomázás-lefogyás a téma. Ha még egyszer visszamegyek verekedõsnek, bizisten létrehozom az ízlésterror-elhárító kommandót!

 Forrás: fabyen.hu